A jelenlegi időszámításunk egy hihetetlen tévedésre épül.

Augusztus császár valójában 247 évvel közelebb élt hozzánk.

Ugyanakkor, e sorokat írva, hivatalosan 2009. július 25-én, állítom,

hogy az Úrnak 2009. esztendejében járunk, július hó 25. napját írjuk.

Az Úr Jézus születésétől számolt időszámítás pedig soha nem terjedt el,

és sehol nem vezették be.

A ma használatban lévő időszámítás valójában az arszakida időszámítás,

ami az egykori pártus birodalom létrejöttekor indult valós 1. évszámmal,

és a nevének, az ' Úr valahányadik évében ' kifejezés téves értelmezése

miatt fogadták el, hogy ez az Úr Jézus születésétől számolt időszámítás.

 
  
  

Szekeres Sándor: Eltévedt időszámítás

A 2009-ben megjelent könyv jelentősen átdolgozott, javított változata, kiegészülve néhány fejezettel. Az anyag a mai dátummal véglegesnek mondható. A korábbi, több oldalon elhelyezett fejezetek mindegyike ezen az egy oldalon található meg, a hozzászólások fejezete is. A keresőkben még fellelhető az egyes fejezetekre mutató linkek nem fognak működni. Idővel megszűnik az eltevedtidoszamitas.hu domainnév, és a eltevedtidoszamitas.kisbiro.hu címen lesz elérhető az elmélet anyaga. Elnézést az esetleges átmeneti kellemetlenségekért.

2018. augusztus 30. / 2018. szeptember 10.

 Pontosítás egy hihetetlennek tűnő gondolathoz 

Mottó: Nem a tévedés okozza a legnagyobb bajt, hanem a megoldástól való elfordulás.

Pontosítás egy hihetetlennek tűnő gondolathoz

 

Tisztelettel köszöntöm Önt, Kedves Olvasóm honlapomon! A pontosítás szándéka, hogy az Eltévedt időszámítás elméletével kapcsolatos félreértéseket tisztázza. Az elmélet szóba kerülésekor sokszor találkozni reflexszerű véleményekkel, gyakran pejoratív megnyilvánulásokkal és szinte minden esetben látni, hogy az ítéletalkotó még felületesen sem ismerkedett meg az elmélet tartalmával, mondanivalójával. A legtöbben megelégszenek azzal az információval, hogy a 'kitalált középkor' kategóriájába tartozik, és már teszik is be a megfelelő skatulyába: 'érdekes, de nem érdekel', 'na már megint', 'sületlenség', 'butaság, ostobaság, ... stb., és így tovább. Sajnálatos, és biztosan állítható, hogy téves megitélés alapján döntenek.

     Mentségükre legyen mondva, magam is így cselekedtem, amikor 2003-ban egy ismerősöm ledobta az asztalomra Heribert Illig Kitalált középkor című könyvét, miközben azzal humorizált, hogy ilyet még nem látott a világ, mert a dolgokat ellopni szokás. Hozzálopni már valóban istentelen cselekedet, és néhány szóban elmondta, hogy olyan 300 évet tett be valaki az időszámításunkba, ami nem történt meg.  Az erőteljes kifejezéseket igyekszem elkerülni, és csak annyit mondtam: hírlapi kacsa, illetve könyvpiaci kacsa, nem érdekel, azaz beraktam az első megfelelő skatulyába, saját szellemi, lelki békémet védve. Ezzel a véleményemmel elvoltam egészen a 2008-as esztendőig.

   Ekkor ismerkedtem meg az időszámításunkban lévő anomáliák csillagászati igazolásával, arra már nem emlékszem pontosan, hogy mely művek voltak is ezek, de lassan megvilágosodott, hogy ez a problémakör igenis létezik, és nem az Illig-könyv tárta a szakma elé, hanem jóval régebbi keletű, valamint az is kijelenthető, hogy ezek szilárd bizonyítási alapon állnak.

  A hozzáértők mindig is látták a sötét középkor és az időszámításunk rendellenességeit. Ezek feloldását, magyarázatát ki ebben, ki abban látta, de az erre adott, a borzolt felületet könnyedén elsimító magyarázatokkal mindenki elégedett volt és senki sem akart, vagy nem mert mélyebbre hatolni. Néhányan újra és újra felvetették a témát, de szellemi táptalajra nem találtak és elsorvadt a kezdeményezésük.

  A probléma részletesebb megismerésekor gondolkodtam csak el azon, ha ez az anomália létezik, és az összeesküvés-elmélet nem lehet megoldás, akkor mi történhetett az időszámítással? Bevillant egy megérzésre támaszkodó gondolat: megtörténhetett-e, hogy tévedésből egy másik időszámítást vezettek be? A megérzés után indulva - meggyőződve, hogy más nem foglalkozik a gondolattal Egy hasonló munkát találtam, Tóth Gyula A magyar krónikák és a kitalált középkor című könyvében a Nagy Sándor halálától számolt évekkel kapcsolja össze Kézai évszámait. De ettől tovább nem ment. -  jutottam el az elmélet papírra vetéséig.

   Hasonlatképpen néhány olyan, mára már elfogadott elmélet, vélemény, amelyek keletkezésükkor megkapták a maguk skatulyáját - pl. az ostobaság jelzőt - a Föld gömbölyű, a Föld kering a Nap körül, repülő szerkezetek, repülő gépek, Darvin evolúcióelmélete, számítógépek hétköznapi elterjedése száz éven belül, és a felsorolás korántsem teljes. Jó néhány, már megvalósult ötlettel lehetne kiegészíteni a listát.

  Azt hozzá kell tennem, hogy a hirtelen véleményalkotóknak is van némi igazsága, mert a kitalált középkor összeesküvés-elméletre alapozott megoldását én is sületlenségnek tartom a mai napig és az sem enyhít a véleményemen, hogy Illig úr láthatóan nem, vagy pontatlanul ismerte a megoldás szikráját kipattintó forrásokat, a középkori magyar krónikákat. Éppen ezért kijelentem, hogy...

 

...az eltévedt időszámítás elmélete nem összeesküvésre épül, nem töröl ki történelmi eseményt, nem vádol meg senkit, és ami fő, nem módosítja a ma érvényes évszámot.

Hanem:

- helyére teszi az eseményeket, mint ahogyan a históriai kutatások ma is pontosítanak itt-ott

- magyarázatot ad a sötét középkor létrejöttére és az elcsúszott csillagászati eseményekre

- magyarázatot ad jó néhány rejtélyes históriai eseményre, (pl. hunok, avarok kora)

- magyarázatot ad néhány rejtélyes időszámításra (pl. kopt, etióp)

- megtalált jó néhány históriában leírt csillagászati eseményt, fogyatkozást

- megtalálta a Bibliában leírt csillagászati eseményeket az új időpontban (betlehemi csillag)
 

 

 Egy új név kellett az elméletnek, mivel más úton indult el, mint az eddigiek. Eredetileg az 'eltévesztett időszámítás' elnevezést kapta volna, ami talán pontosabban adta volna vissza, hogy valójában mi is történt az időszámításunkkal. Időközben a kutatással előrehaladva, lassan kialakult bennem egy olyan vélemény, hogy ez az eltévesztés valakiknek igencsak jól jött. Amit találtam, sokaknak fájni fog, de jobb addig helyretenni a dolgokat, mielőtt még nagyobb károk nem keletkeznek kultúránkban.

   Azt magam is látom, hogy a munka bonyolultan szerteágazó és összefonódó bizonyítási folyamatra épül, és itt-ott hibák/tévedések vannak benne, de túl sok történelmi adat, túl sok esemény épül össze egy egésszé, ahhoz, hogy megismerve részleteit, elmélyülve összefüggéseiben tagadni lehessen az elmélet igazságát.

 

Kívánok mindenkinek kellemes szellemi kalandot az elmélet megismerésének útján.

 

2011. február 20. / 2018. augusztus 30.

 

Szekeres Sándor

 

I. Bevezető 

I. Bevezető

  Az emberi történelem folyamán egyre fontosabbá vált az idő mérése, a pontos naptárak készítése és az évek helyes számontartása. Az eltelt évezredek során többféle időszámítás jött létre, köztük a mai időszámításunk. Az utóbbi időben azonban egyre többen kérdőjelezik meg a jelenlegi időszámítás pontosságát.

  A mai kronológiánk vitatóinak zászlóvivője a német származású Heribert  Illig, aki a „kitalált középkor” nevet adta tézisének, amiben azt próbálja bizonyítani, hogy a kora középkor 614-től 911-ig tartó időszakát utólag tették be az időszámításokba [01]Heribert Illig. Kitalált középkor, 2003., és egyúttal valamennyibe. Óriási felzúdulást keltő elmélete többnyire elutasításra talált az érintett tudományok képviselői által. Az ellenérzés egyik, és talán legfontosabb oka Illig problémamegoldása, amely szerint a kérdéses időszakot, azaz 297 évet, egyszerűen ki kell törölni az időskálából az ott történt eseményekkel együtt. Az időszámításokban a nevezett korban valóban fennálló ellentmondások és forráshiányok ellenére, a szakértők túlnyomó többsége képtelenségnek tartja a gondolatot. Egyrészt a 297 év betoldásának nyom nélküli elvégzését tartják lehetetlennek, másrészt a törlendő korban több esemény valós bizonyítékkal rendelkezik.

Ide illik ez a történelemórai epizód:

Láthatóan felkészületlen diák toporog a tanári katedra előtt.

- Mondd el, mit tudsz a kora középkor Európájáról. – kérdezi a tanár.

- A kora középkor a…az európai… Tanár úr!  – nyögte ki végül a diák - Erről én, szinte semmit nem tudok...

- Ez az! – kiáltott fel segítőkészen a tanár – Tökéletesen megfogtad a kor lényegét. Szaladj a helyedre. Jeles!

  Az adott korról igen szerény ismeretanyaggal rendelkezik a história a korábbi korszakokhoz képest. A tanárnak nehéz egy visszaadható anyag felépítése, a tanulók zömének pedig egy egészséges felelet jelent gondot. Így talán sokan egyet is értenének Illiggel, hogy jobb lenne az egészet kihagyni a tananyagból.

  Ha Illig elmélete csak az információhiányra épülne, aligha állna meg. Majd háromszáz év észrevétlen beszúrását feltételező elméletet könyvpiaci kacsának lehetne minősíteni, de az 1582-es naptárreform is felszínre hozott egy rendellenességet, amelyet a „naptárreform körüli anomáliának” neveznek, és amiről később lesz szó.

 A probléma két irányból kapott igazolása más megoldás keresésére ösztönzött. Az összeesküvés-elméletet, vagyis az utólagos és szándékos naptárhamisítást továbbra sem tartottam a probléma elfogadható magyarázatának. Az elmélet részletesebb tanulmányozása után lassan kialakult egy megérzésre támaszkodó gondolat, amely szerint a mai időszámításunk nem a Krisztus születése utáni, hanem egy másik időszámítás, ami valamilyen tévedés vagy félreértés miatt terjedt el a keresztény Európában.

  Az ötlet igazolásához olyan történelmi adatokat, forrásokat, jelenségeket kellett keresni, amelyekre a hivatalosan elfogadott történelemírás nem talál elfogadható magyarázatot. A középkori magyar krónikák - a hivatalostól jelentősen eltérő évszámaival - szinte azonnal előtérbe kerültek.

   Az azokban fellelhető évszámokból sorban kivonva a szóba jöhető időszámítások kezdő évszámait, egy érdekes egyezés található. Kézai Simon A hunok és magyarok viselt dolgai című krónikájában a hunok bejövetelét a Kárpát-medencébe 700-ra teszi. Az egykori pártus birodalom időszámításának kezdő évszámát, 247-t kivonva 453 a különbség, ami pontosan Attila halálának éve a Jézus születése szerinti időszámításban.  A szóban forgó időskálát a birodalom első királyáról, I. Arszakról nevezték el és ma arszakida időszámítás a neve. [02]Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás

   Az elképzelés szerint Kézai Simon krónikájának évszámai az arszakida időszámításban íródtak, és a további vizsgálódás ebben az irányban folytatódott.

   Az időszámítás magyar neve, az „Urunk megtestesülésének esztendejében” kifejezés adott egy újabb támpontot. A magyar nyelvben az úr szónak több jelentése van, egyrészt úr vagy uralkodó, másrészt az Úristent is jelenti. Ezt egy másik nyelvre történő áttételkor félre lehet érteni. Az etimológiai szótár szerint az úr szó eredeti formája uru volt, ami „fejedelmet”, „uralkodót” jelentett, és a honfoglalás korában még valószínűleg csak a törzsfők (vezérek), illetve később a király és a hercegek megszólítása volt, akárcsak a kizárólag a fejedelemnőnek, királynénak járó asszony cím. Az úr szóból származik többek között az ország kifejezés is, ami eredetileg uruszág. [03] Tótfalusi István: Magyar Etimológiai Nagyszótár 2002. Arcanum DVD Könyvtár 2. Az úr lehet, hogy elvezet az időszámítás nevéig: Úr – uradalom – úrság - uruszág (ország) – Arszak – arszakida. Az úr kifejezést honfoglalás előtti ótörök vagy iráni eredetűnek tartják, amivel egy másik szál is kapcsolódik a mai Türkmenisztán és Irán területén létezett pártus birodalomhoz.

  Az Úr elnevezés többértelműsége lehet az időszámítás rendellenességének és a sötét középkor létrejöttének egyik titka, ami egy nem szándékos, a történelemben azonban homályos korszakot létrehozó tévedéshez vezetett. Ahol az időszámítás eredete a különböző népek közötti többszörös átadás-átvétel során homályba vész, és a nevét egy többértelmű szó miatt félreértik, elképzelhető.

   Ezen a ponton annak a lehetőségét kellett megvizsgálni, hogy az arszakida időszámítás elterjedhetett-e a kora középkor keresztény területein Krisztus születése szerinti időszámításként. A magyar-pártus kapcsolatokra bőségesen található mind írott történelmi, mind régészeti forrásanyag. [04] Az interneten hozzáférhető forrásokon kívül: Marton Veronika „A pártusok története” című munkája, R. Ghirsmann: Az ókori Irán című könyve, illetve Szántai Lajos előadásainak anyaga. Így az elterjedése bekövetkezhetett oly módon, hogy valamelyik Kárpát-medencébe bevonuló nép magával hozta a pártusok időszámítását, amit az itt élő népesség hitéletében jelen lévő keleti keresztény elemek és az elnevezése miatt, Jézus születésétől számított időskálának vélt.

  Szándékosan nem nevezem meg az Árpádokat, annak ellenére, hogy ismerhették az időszámítást. Azt a lehetőséget kell előtérbe helyezni, hogy az időszámítás már korábban bekerült ide a hunok (avarok) közvetítésével. [05] A 700-as évszám pontossága akkor kap magyarázatot, ha valahol a Kárpát-medencében jegyezték fel. A fantomkor létrejöttének folyamatát ez a körülmény nem befolyásolja. [06] Az őstörténeti elméletekkel elkötelezettség nélkül példálózok, mivel a sötét középkor létrejöttét tulajdonképpen nem befolyásolja az, hogy melyik lesz a jövőbeni elfogadott, vagy az igazán megtörtént őstörténetünk.

   Meglepő élmény volt, ahogyan maguktól ugrottak helyre az időszámításban és történelemben meglévő tisztázatlan, homályos események, időpontok. A Julián-naptár bevezetési évének csillagászati eseményei a forrásoknak megfelelően kerülnek a helyükre. A fantomévek szinte automatikusan kerülnek be az érintett időszámításokba, és maradnak ki például az iszlám, a kopt és az etióp időszámításból, mindenféle összeesküvés-elmélet nélkül.

Kijelenthetem a következőket:

Az időszámításunk problémája valós alapokon nyugszik, és a történelmi események rendszere, a kronológiánk hibás korszakot tartalmaz.

Amikor e sorokat írom, a hivatalosan 2009. július 25-én, állítom, hogy az Úrnak 2009. esztendejében járunk, és július hónapjának 25. napját írjuk, és egyetlen évet sem kell kivenni az időszámításunkból.

A Jézus Krisztus születése szerinti időszámítás pedig soha nem terjedt el, és sehol nem vezették be.

 

A következő oldalakon megpróbálom igazolni azt a gondolatot, hogy ez az időszámítás, amiben a világunk gondolkodik, számszerűen egyezik ugyan, de valójában egy másik időszámítás, ami egy, ma már magyarnak számító kifejezés kettős jelentésének félreértelmezése miatt terjedt el és ma úgy ismerik, hogy az „arszakida időszámítás”.

A könyvben a következőket kell bizonyítani, illetve vizsgálni:

1. Elterjedhetett-e a pártusok időszámítása Európa keresztény területein, Jézus születése szerinti időszámításként?
2. Létrejöhetett-e benne az említett hibás korszak, és hogyan?
3. Található-e bizonyíték arra, hogy a mai időszámításunk valóban az egykori pártus birodalom időszámítása?

 

Remélem, Önök is részesei lesznek azoknak a meglepő szellemi élményeknek, amelyek az elmélet kialakítása és a könyv megírása során értek.  

 

II. Az elmélet alapjai 

II. Az elmélet alapjai

Az elmélet két megoldatlan problémára épül. Egyik a történelem sötét középkornak is nevezett VI-VII-VIII. századi forráshiányos időszaka. A másik pedig a caesari és a Gergely-féle naptárreformok végrehajtása során keletkezett ellentmondás.

1. A sötét középkor problémája : Kinyit

2. A naptárreform problémája : Kinyit

3. Egy vita: március 21 vagy március 25? : Kinyit

4. Mikor élt Julius Caesar? : Kinyit

5. Kétség és vélemény: Kinyit

III. Időszámítások, naptárak, reformok 

III. Időszámítások, naptárak, reformok

 

   Ebben a részben a könyvben érintett időszámítások, a jelenlegi szakirodalom által általánosan elfogadott ismeretanyagáról lesz szó, viszonylag tömören. Így az egyiptomi, az olimpiai és a római időszámításról, azok naptárreformjairól. Emellett szó lesz az eponim és az uralkodói évekről, valamint az indictio ciklusokról. Az anyagot nagyrészt Hahn István „Naptári rendszerek és időszámítás” című könyvéből, valamint a Pallas Nagylexikon ide vonatkozó részeiből merítettem.

 

Naptárak és reformok

 

1. Egyiptomi naptár és reformjai: Kinyit

2. A canopusi dekrétum: III. Ptolemaiosz naptárreformja: Kinyit

3. Római naptár és reformjai: Kinyit

4. A Caesar-i és a Gergely-féle naptárreform: Kinyit

 

Időszámítások

 

1. Eponim évek szerinti keltezés: Kinyit

2. Uralkodói évek szerinti keltezés : Kinyit

3. Indictio-ciklusok : Kinyit

4. Az olimpiai évszámítás : Kinyit

5. Krisztus születése szerinti időszámítás: Kinyit


IV. Évszámok titkai 

IV. Évszámok titkai

A bevezetőben említettek alapján Kézai évszámait az egykori pártus birodalom i.e. 247-ben kezdődött időszámításában kell értelmezni. A 700-as évszám Attila hunjainak Pannóniába jövetelének éve Kézai Simon művében, a 453 pedig Attila halálának éve a mai időszámításban.  Folytatva a gondolatot, azt állítom, hogy a 700-as évszám valójában Attila halálát takarja. Ebben a fejezetben elsődlegesen ezt az állítást kell bizonyítani. Ha igazolást nyer, akkor magától értetődik, hogy mind Kézai, mind forrásainak lejegyzői a pártusok érájában írták le évszámaikat. Feltehetőleg sem Kézai, sem az eredeti források lejegyzői nem voltak tudatában, hogy melyik időszámításból származnak a számok.

 

1. A magyar középkori krónikák és szövegezésük: Kinyit

2. A Kézai-krónika évszámai: Kinyit

3. Anonymus krónikájának évszámai: Kinyit

4. A Képes Krónika évszámainak titka: Kinyit

5. Kitérő a Tarih-i Üngürüsz krónikájához: Kinyit

6. Egyéb időszámítások: Kinyit

7. A pártusok és a Kárpát medence kapcsolata: Kinyit

8. Hunok bejövetele vagy Attila halála?: Kinyit

9. A pártusok időszámításának neve: Kinyit

10. Honfoglalás-kori időszámításokról: Kinyit

V. Az Úr időszámítása és a sötét középkor fantomévei 

V. Az Úr időszámítása és a sötét középkor fantomévei

 

 Az időszámítás elterjedéséről és a sötét középkor keletkezéséről lesz szó a következőkben. Az időszámítás a népvándorlások egyik hullámával került be a Kárpát-medencébe és vált ismerté Európa új urai által. A használata folyamatos lehetett - az esetleges szűk körű ismertsége ellenére is - mivel az 1054-es egyházszakadás után azonnal használatba tudták venni. A sötét középkornak nevezett hibás kronológiájú korszaknak pedig elkerülhetetlenül létre kellett jönnie a nevének félreértése miatt.

 

1. Az új időszámítás megjelenése a Kárpát-medencében: Kinyit

2. A sötét középkor fantoméveinek keletkezése: Kinyit

3. A helyretett időskála évszámai: Kinyit

VI. Fantomévek nélkül 

VI. Fantomévek nélkül

   A sötét középkor fantomévei egy történelmi félreértés során épültek be az időszámításunk kronológiájába, akkor, amikor a különböző időszámításokban lejegyzett eseményeket megpróbálták szinkronizálni a mai időszámításunkkal. Ennél fogva, csak a mi időszámításunkba került téves adat. A többi csak akkor sérülhetett, ha a téves adatainkat emelte be a saját időszámításába. Úgy gondolom, ilyen nem sok lehet. A tárgyalásra kerülő időszámítások: a Hold járására alapuló iszlám éra, a rejtélyes egyiptomi kopt keresztények naptára, és az Etiópiában ma is hivatalos, még rejtélyesebb eredetű etióp időszámítás. Egy érdekes adalék kerül terítékre a szökőévek helyével kapcsolatban, majd Dionysius Exiguus Jézus valós születése szerinti időszámításának egy lehetséges magyarázatára is sor kerül. A fantomkor nélküli időskálában László Gyula kettős honfoglalás elmélete új értelmet kap. A finnugor elméletet megremegtető régészprofesszor munkájában a kései avarokat azonos nyelvűnek azonosítja a magyarsággal.

 

1. Az iszlám időszámítás: Kinyit

2. A koptok időszámítása és Jézus születési éve: Kinyit

3. Az etióp időszámítás: Kinyit

4. A szökőévek léptetési rendszere: Kinyit

5. A kettős honfoglalás: Kinyit

VII. Összefoglalás 

Mottó:...ha jó úton jársz, a megoldásra  előbb-utóbb rátalálsz...

VII. Összefoglalás

 

A mai időszámításunk az egykori pártus birodalom arszakida időszámítása és 2009-t írunk. Az etiópok időszámítása isz. 7-ben indult, III. Ptolemaiosz idejében és 2001-t írnak. Az egyiptomi koptok Péter és Márk Rómába indulásától, másképp írva a „mártírok évétől”, isz. 284-től számolják érájukat, és 1725-öt írnak. Az iszlám 622-ben indul, a hidzsra évével, és 1430-at írnak, kicsivel többet, mintha napévben lenne, mivel holdévet használnak. Jézus pedig isz. 240-ben (vagy a körül) született és 272-ben halt kereszthalált. A római kor 247 évvel előbbre jön, a Julián naptárt a 203. évben vezették be. Caesar pedig i.sz. 204. év márciusának idusán halt meg.

 

 A négy időskála elhelyezkedése egymáshoz viszonyítva.

 


Összehasonlításhoz a következő ábrán látható a plusz 247 évet tartalmazó mai állapot.

 

Az nem állítom, hogy az általam megadott évszámok minden esetben pontosak, de a sötét középkor fantoméveinek létrejöttének logikai vonala végigkövethető.

 

Következzen a Bevezetőben feltett három kérdés válasza.

 

   1. Elterjedhetett-e a pártusok időszámítása Európa keresztény területein, Jézus születése szerinti időszámításként?

  A pártus birodalom „Úr születésétől” kezdetű időszámítása az egykor Szkítának nevezett birodalmon és valószínűleg a Kárpát-medencén keresztül, az oda beáramló pártusokkal rokon lovasnomád népek közvetítésével ismertté válik a keresztény területeken. Elterjedését két jellemzője segíti. Az egyik a megjegyezhető és könnyen követhető évszámítása. A másik pedig a neve, amiért Krisztus születésétől számított éveknek vélik. Az általános használata az 1054-es nagy egyházszakadás után teljesedik ki, amikor is az elszakadási folyamat része lehetett egy másféle időszámítás bevezetésének igénye.

 

   2. Létrejöhetett-e benne az említett hibás korszak, és hogyan?

  Az általános elterjedése után, az 1. évszámhoz, Jézus vélt születési évéhez illesztik - a Biblia evangéliumi írásainak elemzésével - Augusztus császár uralkodásának éveit. A művelet 247 évvel korábbra az egész római korszakot és a hozzá szervesen kapcsolódó valamennyi eseményt. A római kor és a jelen közé plusz 247 történelmi esemény nélküli év kerül, kb. az akkor megszakadt római időszámítás után. A történelmi források kutatásai során kitöltik és létrejön benne a sötét középkornak nevezett eseményekben igencsak ritka korszak (A 'hígított leves szindróma'). Egyéb időszámításokba csak akkor kerül be téves adat, ha azt ebből az időszámításból veszik át.

 

  3. Található-e bizonyíték arra, hogy a mai időszámításunk valóban az egykori pártus birodalom időszámítása?

  Kálti Márk Képes krónikája évszámainak és dátumneveinek átfogalmazása azt igazolja, hogy valakik észrevették a problémát az időszámítással, illetve, hogy Kézai Simon évszámai a pogány korból származnak és a hun uralkodó, Attila 700-ban halt meg.

   Gergely pápa tíz napos módosítása így már eléri Caesar korát, és a 203. évi tavaszi napéjegyenlőség időpontja március 21. és ott is marad még húsz évig.

   A holdciklus 19-es évszámával a 247 maradék nélkül osztható. A cáfolni igyekvőknek egyik fontos érve, mely szerint AUC. 709-es évben január 1-én újhold volt, most ott van Úr. 203. január elsején, talán pontosabban is, mint a jelenlegi i.e. 45-ben

   Az etióp és egyiptomi kopt időszámítások titokzatos eredete felfedte titkát, és mindkettő kezdete egy valós eseményhez köthető. 

   A korai hunok és Attila hun birodalmának 247 évvel előrehozott évszámai pontosan illeszkednek László Gyula kettős honfoglalás elméletében lefektetett korai avarok 630-as és a griffes-indás avarok 670-es, régészeti leletekből megerősített évszámaihoz.

   Az i.sz. 174. évi fogyatkozások a babiloni agyagtáblán található ékírásos szövege alapján egyértelműen igazolódni látszik, hogy a mai időszámításunk az arszakida időskála.

   A nap és holdfogyatkozás beazonosítása során előkerültek Hérodotosz elveszett napfogyatkozásai a peloponnészoszi háború új fogyatkozásával együtt, mind helyszínben, mind időben egyezve, csak 240 évvel később. Figyelmet érdemlő még az Úr. 272. november 20-i fogyatkozás Jeruzsálemben, ami Jézus kereszthalálának éve lehet. Meglett az idősebb Plinius által leírt, Vespasianus és fia konzuli évének egymás utáni nap- és holdfogyatkozása, pontosan az általa leírtaknak megfelelően. Ezekkel együtt kilenc olyan fogyatkozás került elő, amit eddig irodalmi kitalálásnak vélt az utókor. A nap- és holdfogyatkozások azt mutatják, hogy a görögök olimpiai érája csak 240 évvel, a mezopotámiai hivatalnoklisták kora pedig 231 évvel jön közelebb korunkhoz.

 

Sok kérdés maradt nyitva:

A szeleukida időszámítás és környékének évszámításai.

A mezopotámiai területekről több érdekes nap- és holdfogyatkozás sorozat maradt ki.

Dionysius Exiguus húsvéttáblázata 247 évvel később készült, és az új helyen is pontosan illeszkedik minden adata, kivéve a húsvétvasárnapokat. A szökőévben hétfőre esnek. Ezért egyelőre kimaradt a könyvből.

A BM 34034 és a BM 45745 számú agyagtáblák 175-ös évszámának majd kétéves eltérése is magyarázatra szorul. Talán a történelem folyamán megváltoztatott évkezdetek miatt következett be egy csúszás.

A szökőéveknek az a kitétele, hogy néggyel osztható évekhez kerüljön. Alapvetően nincs szükség rá, most visszaszámolva ott van, de például az XIII. Gergely pápa naptárreformos bulláján, az Inter gravissimas dátumjelzésénel a március 25-i évkezdet miatt a szökőév 1581-ben volt.

A sötét középkor fantoméveit teljes egészében elkerültem, és nem is volt szándékom elmerülni benne.

 

*

A téma rengeteg kutatnivalót biztosít minden vállalkozó kedvű műkedvelőnek és szakembernek. Sok sikert kívánok minden bátor kutatónak.

*

VIII. Kik vagyunk? 

VIII. Kik vagyunk?

- Már én pedig azt mondom, hallja kegyelmetek, hogy nem elkergetni kell a törököt, hanem idehozni....

....- ...azt gondoltam, nemzetes urak, százszor többet érne egy eleven bég, vagy legalább csausz, aki köztünk lakván, igen sok apró kellemetlenséget elhárítana a fejünkről. Szabad város vagyunk, nemzetes urak, de szabadságunk láncokból van kovácsolva. Keressünk magunknak egy zsarnokot, hogy megélhessünk!

(Mikszáth Kálmán: Beszélő köntös)

 

    A könyv témájához nem kapcsolódik szorosan a magyarság őstörténete, de a kérdéses korszakot alaposan felforgatja, és az arszakida időszámítást a Kárpát-medencébe behozó népről is adhat némi információt a kérdéskör vizsgálata, ezért érdemes egy pár áttekintő gondolatot végigfutni. 

   Minden bizonnyal lesz, aki úgy gondolja, hogy magyar nyelv eredetének kutatásában az „eltévedt időszámítás” segít dönteni, vagy el is dönti a kérdést, hiszen ha az itt állított tények megfelelnek a valóságnak, a Kárpát-medence hun időszaka kézzelfogható közelségbe kerül hozzánk, ami a középkori krónikáink által leírt hun/szkíta/avar/magyar származást hozza újra előtérbe. Ezt azonban korántsem szabad ilyen egyértelműen kijelenteni.

  A magyarsággal kapcsolatos legújabb genetikai kutatások eredményei és az utóbbi néhány évtized hazai régészetének ide kapcsolódó kutatásai egy másféle őstörténet körvonalait rajzolják ki. A genetika által elénk tárt adatok éles ellentétben állnak „hivatalos” őstörténelmünkkel, és gyakorlatilag kizárják mind a „finnugor”, mind a „török” származásunkat.

   Dr. Czeizel Endre egy 1980-ban indult magyar-német genetikai kutatás eredményeképpen kijelenti, hogy a magyarság európai népesség és emellett Európa legősibb népei közé tartozik. [44]Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája, Galenus Kiadó, Budapest, 2003. 389-390. oldal

    Hasonlóak Semino és munkatársai által 2000-ben nyilvánosságra hozott vizsgálatok eredményei is. Az általuk elvégzett Y-kromoszómás vizsgálatok szerint a jelenlegi magyar férfiak 93 %-a négy ősapától ered, és 73 %-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak utódja. [45]A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja. ...A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18, 11 %-a az EU-7, és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda. Mindez azt jelentheti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak utódja." Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája, Galenus Kiadó, Budapest, 2003. 235. oldal

  A Semino-féle vizsgálatnak másik eredménye, hogy az uráli népekre jellemző genetikai marker, a TAT, a magyar népességből gyakorlatilag teljesen hiányzik, ami elveti az uráli rokonságunkat.

    Szabó István Mihály a História 2004. évi 8. számában leírja, hogy a magyar nép ősei 40-45 ezer évvel ezelőtt megjelent europoid őstelepesek között voltak. Egy őskori genetikai marker (Eu19) magyarokban mutatható ki legnagyobb százalékban (60%). A legközelebbi genetikai rokonaink pedig a szomszéd népek, a lengyelek, az ukránok és a horvátok. [46]2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. Kiterjedt összehasonlító populációgenetikai vizsgálataik alapján állást foglaltak az európai népek genetikai rokonsági kapcsolatairól… E vizsgálatok keretében, reprezentatív mintákon, genetikailag a magyar népességet is elemezték.

Népünk vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették:

1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak.
2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus - őskőkori genetikai marker - igen magas, kontinensünk népei között a magyarokban legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).
3. A magyar nép legközelebbi - genetikai szinten igazolható - rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép.

Semino és társainak közlése az első olyan nyugat-európai tudósoktól származó kollektív állásfoglalás, mely a magyarság őseurópai származását ismeri el."Tóth Imre: Magyar őstörténet Fríg Kiadó, 2009. SZABÓ ISTVÁN MIHÁLY: Őskőkori európai eredetű-e a magyar nép? História 2004/08.

   A X. századi honfoglaló magyarság genetikai mintáinak elemzése megerősítette, hogy már a honfoglalás kori népesség is zömében európai eredetű volt. A minták 16,2 %-a képvisel csak ázsiai vonalat, míg a maradék 83,8 % európai eredetű. Összehasonlításképpen megvizsgálták egy ma élő magyar és egy székely csoport adatait. Mindkettőben az európai markerek túlsúlya figyelhető meg: 99 % a mai magyar népesség és 97,4 % a székely populáció körében. [47] A kutatások során összesen 68 honfoglalás kori csontminta adott értékelhető eredményt. A kapott minták 16,2 %-a képvisel csak ázsiai vonalat, míg a maradék 83,8 % európai haplocsoportokba tartozik. (Magyar Tudomány, 2008/10 1204. o. Genetika és (magyar) őstörténet, Archeogenetikai vizsgálatok a Kárpát-medence 10. századi népességén.) Ez azt bizonyítja, hogy az ázsiai jelleg nem az eltelt évezred során tűnt el. Kérdés, hogy az ázsiai ág mennyi idő alatt hígult fel a mai értékre, illetve képviselői mikorra olvadtak be az európai őslakosságba.

  A História című folyóirat 1996. évi II. számát teljes egészében a honfoglalásnak szentelték. A „Jobbágyok és nemesek ősei” című részben a következő olvasható:

 „…egyúttal felveti a honfoglaló népesség lélekszámának kérdését. Akárhogy csűrjük, csavarjuk a tényeket, kétségtelen, hogy a fennmaradt késő avar népesség falulakó, földmíves tömegei legalább tízszeresét alkották Árpád magyarjainak. A földmívelő falusiak, a későbbi jobbágyok, elnyelték nyelvileg Árpád győztes seregét, akik alapját alkották a későbbi nemességnek.” [48] Tóth Imre: Magyar őstörténet Fríg Kiadó, 2009. História 1996./ II. szám. „Jobbágyok és nemesek ősei”

   A genetika kutatói tudnak arról a látszólagos ellentmondásról, hogy a magyarok nyelve és eredete nem-indoeurópai, a genetikai összetétele viszont európai származásra utal. [49]Semino, 2000; Bosch, 2006. (Tóth Imre: Magyar őstörténet Fríg Kiadó, 2009)

  Akármilyen nyelven is beszélt Árpád hódító népe, ha különbözött a letelepedett népek nyelvétől, elvesztették. A fordított helyzet, miszerint az itt élő kilenc-tíz őshonos tanulja meg az egy jövevény nyelvét, elvethető. A ma beszélt magyar nyelv már Árpádék előtt itt volt. Ezt persze már László Gyula is bizonyította kettős honfoglalás elméletében, a késő avar korabeli magyar helynevekre alapozva.

  A kései avar griffes-indás népesség körében szintén rajtakapható a beolvadás jelensége, ahol az egyértelműen ázsiai eredetű griffes népesség lassan eltűnik, és az indások veszik át a helyüket [50]László Gyula: Emlékezzünk a régiekről Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1979 696 oldal

  Felfedezhető egy beszédes kapcsolat a szimbólumok között. Az indások, a növényi jelképet viselők a letelepedett népek, ahol a növény a helyhez kötöttséget, a folyamatosságot jelképezi, míg a vándorló, ragadozó állat vagy madár a nomád népek életmódját szimbolizálja.

   László Gyula problémát látott abban, hogy nem lehetett megállapítani, hogy a griffesek és az indások népe hol keveredett össze egy néppé. Egyszerűen nem tudtak elszakadni, attól a gondolattól, hogy az itt élő magyarság valamikor bejött ide. Az meg sem fordult a fejükben, hogy itt is találkozhatott a két nép, a Kárpát-medencében. Mai népművészetünk is zsúfolt az indás, növényi megjelenítésektől, amit a körülöttünk élő rokon népeknél is meg lehet találni.

   A Kárpát-medencei népek történetében megfigyelhető egy érdekes ciklikus jelenség. Megközelítőleg háromszáz évente új hódító nép telepedik meg, és a saját időszakán belül mindegyik lassan megfogyatkozik, beolvad az itt élő népbe (népekbe), majd elfoglalja a helyét a következő néphullám.

   Az első ismert beolvadási folyamat i.e. VI. században kezdődött a „preszkíta” jelenléttel. László Gyula kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, a hazai szkíta emlékek a szkíták emlékei-e, vagy csak a szkíta uralomé. [51] László Gyula: Emlékezzünk a régiekről Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1979 71 oldal. Tény, ebből a korból csak a fejedelmi sírok rendelkeznek szkíta jelleggel, a többi a földműves őslakosság hagyatéka. [52] László Gyula: Emlékezzünk a régiekről Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1979 72 oldal.

  A kelta uralom is csak a központokban érvényesült, a többi helyen erősen keveredtek a parasztsággal. Ők még a római uralom után jelen voltak, de lassan feloldódtak az őslakosságban. [53] László Gyula: Emlékezzünk a régiekről Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1979 78 oldal, és 82 oldal.

    Így járnak a jász (jazyg) szarmaták, a dákok, a hunok, vagy avarok sem kerülik el sorsuk, és beolvad Árpád népe is a genetikai kutatások eredményei szerint.

   Az utolsó hódítás a ciklusok sorában az 1241-es tatárjárásnak nevezett mongol invázió. A korabeli leírások szerint elkezdték újraszervezni az itt élő parasztság életét, [54]Rogerius püspök: Carmen miserabile (Siralmas Ének) feltehetően tartósan be akartak rendezkedni a Kárpát-medencében, hasonlóan Árpád népéhez. Az ország királyának végsőkig tartó üldözése az uralkodó elit leváltásának szándékát feltételezi. Mai napig vitatják, hogy miért vonultak vissza egyik napról a másikra, óriási pusztítást hátrahagyva maguk mögött. [55]A mongolok visszavonulásának lehetséges okai: 1. Ögödej nagykán meghalt, s a sereg vezérei a kánválasztásra sietnek haza, 2. A seregnek veszteségei vannak, 3. nem tudják az országot hódoltatni, mert nincsenek meg az uralkodói ékszerek, 4. Mongol taktika 5. Az elfoglalt orosz területeken felkelések vannak. Az újabb, józanabb becslések csak 15-20%-os veszteséget mondanak.

  Vajon miféle névtelen nép olvasztotta be az uralkodó rétegeket? A régészek sokszor felemlítik, hogy éltek itt mások is, a mellékletekben szerény sírok nagyszámú népessége, akiket a história jelentéktelen szolganépeknek nevez, és rendszerint átnéz rajtuk. Az ilyen sírok száma jócskán meghaladja a díszesebb mellékletű, valószínűleg az uralkodó réteghez tartozó sírok számát.  

   A mai történetírás azt sejteti, hogy a Kárpát-medencében egy éles választóvonallal váltják egymást a népek, miközben az előzőleg itt élt közösséget elüldözik, elpusztítják, a csekély számú túlélőt pedig szolgasorba vetik. Az alábbi ábrán a vélt folyamat.

 

Kárpát-medence korszakai

 

  Azonban ez nem fedi a valóságot. A régészet szerint a Kárpát-medence folyamatosan sűrűn lakott terület volt, és az itt élő népek zömében letelepedett életmódot folytattak. A genetika eredményeivel kiegészülve azt mutatja, hogy a hódító, hatalmat gyakorló népekkel valóban történik valami, amely során lassan megfogyatkoznak. A mai korból nézve, kissé érthetetlen a jelenség. A hódítással történő eltűnés elfogadható, de az ismereteink szerint elkülönülő hatalmi réteg beolvadásának magyarázata várat magára. Az uralkodó népek többségének egy közös jellemzőjük volt, a jellegzetesen harcos lovasnomád származás. A pannóniai részen Róma uralma sem változtatott az ott élő népek életmódján, és csak szórványos helyőrségekkel biztosította a területet.

   A titokzatos jelenség nyitja a földművelő közösségek életmódjában, annak sajátosságaiban rejtőzik. A letelepedett népek zárt állattartása és földművelése folyamatos jelenlétet követelt meg tőlük. Az ilyen életmódú emberekre még a mában is jellemző, hogy hosszabb időre sem hagyja el élőhelyét. Az állatok hónapról-hónapra, hétről-hétre, napról-napra, reggel-este ellátást igényelnek. Emellett meg kellett termelnie a téli takarmányt az állatok, az élelmet a saját családja számára, nem feledkezve meg a hatalmi réteg felé fizetett adóról sem.

   Ez az életmód rendkívül védtelen a külső támadással szemben, mivel a lakóhelyről történő kényszerű, hosszabb idejű elmenekülés során az egész éves munka jóvátehetetlen kárt szenved. A földművelő réteg a háború idején is többnyire a lakóhelyén próbálta túlélni a vészt.

  Életmódjukból adódóan a harcos réteget, amely megvédte volna őket, nem, vagy kevésbé hatékony módon tudták volna kinevelni. Az életterük védelmét így képtelenek voltak biztosítani.

        A mottóban idézett részlet Mikszáth Kálmán „A beszélő köntös” című regényéből származik. A letelepedett népek ráutaltságát az úgynevezett hódítókra szemléletesen ábrázolja az író. A történetben Kecskemét szabad városa sorozatban szenvedi el a környék szabadcsapataitól a különféle zsarolásokat, támadásokat, amelyek miatt gyakorlatilag megbénul a város élete. A megoldást a leendő főbíró kiabálja be a városháza ablakán, hogy hozzanak oda egy katonacsapatot, aki távoltartja a többit. Azt az egyet eltartja a város népe, így mindkét fél jól jár. Igaz a történet más fordulatot vesz, és javarészt írói elme szüleménye, de maga a gondolat nem alap nélküli.

    A kényszerű vagy elfogadott együttélés a Kárpát-medencei népek életében folyamatosan fellelhető. A magyar parasztság körében szólássá vált, hogy a „háború és a vadászat az urak dolga”. Azaz, a parasztság verejtékezik a földeken, megtermeli a megélhetéshez szükséges javakat, a vezető fegyveres réteg pedig biztosítja az ehhez szükséges nyugalmat, biztonságot, akár az élete árán is (aki vet, arathasson is). Cserébe, adó formájában, bőségesen hozzájutott a mindennapi megélhetéséhez szükséges javakhoz. [56]A mongolok titkos történetében szerepel egy hasonlóan értelmezhető epizód, ahol a mongol nép ősei egy gazdátlan népet hódítanak meg. (A mongolok titkos története, I. könyv , Ford:Ligeti Lajos)

  A lovasnomád népek életvitele a harcos réteget szinte automatikusan létrehozta. Az állataik kevesebb törődést kívántak, és maradt idő olyan tevékenységekre, mint a lovaglás és a harci játékok fejlesztése. Életterük zord körülményei fokozottan kitartóvá, szívóssá edzette őket.

    A sztyeppéről származó népcsoportok uralhatták folyamatosan a Kárpát-medencei népeket i.e. VII. századtól. Beolvadásuk valószínűsíthető oka, hogy zömében férfiakból álló harcos réteg telepedett be, és csak kevés nő jöhetett velük. A legtöbb férfi a letelepedett népből szerzett magának feleséget, és az utódaik néhány generáció alatt, az anya révén asszimilálódtak. A megváltozott életmódban a korábbi harci virtus elsatnyult, és a következő erőteljesebb hódító hullám eltávolította őket a hatalomból. Az új hódítás elindulhatott a keleti területek túlnépesedésével, vagy a letelepedett népek elöljárói hívták be őket titokban.

  A következő ábra az uralkodó rétegek alapnépességbe történő beolvadási folyamatát szemlélteti.

 

 

   A magyarok alatt zárójelben fel vannak tüntetve a türkök. Ennek oka, hogy a korabeli források türköknek nevezik őket, a magyar vezérek nevei török jelentéssel bírnak, és László Gyula leírása szerint a magyar vezérek bizánci látogatásakor türk tolmácsot kértek. [57] Magyarrá lett keleti népek, Panoráma, 1988. 16. oldal Mára már elfogadott azon állítás, miszerint Árpád népe egy harcos türk nép volt, ami korabeli népesség 10-15 százalékát tette ki, és a genetika is ezt látszik igazolni.

  Az itt élő földművelő alapnépességnek nem sok esélye volt a hódítóknak ellenállni, de ez a fajta együttélés mindkét fél számára gyümölcsöző volt, ezért csak akkor lázadtak fel ellenük, ha a javak elvonása túlzott mértékűvé vált, vagy ha nem látták el a feladatukat. A krónikákban található egy ennek megfelelően értelmezhető példa.

   A „Suda Lexikonnak” nevezett 10. századi műben a következő olvasható a „Bulgárok” címszó alatt: Krum, bolgár király tudni akarta, hogy mi okozta az avar nép felbomlását, ezért maga elé idézett négy fogoly avart, és feltette nékik a következő kérdést: Mit gondoltok, mi okozta fejedelmetek és nemzetetek bukását?

     A foglyok közül a legtekintélyesebb így válaszolt: „Óh király, annak sok és különféle oka van. Legelsőbben az áskálódás, mely kagánunktól a hű és igaz tanácsosokat eltávolítván, a kormányt gazemberek kezére juttatta. Azután jött a bírák romlottsága, a kiknek ez lett volna tisztjük, hogy a népnek igazságot szolgáltassanak, a képmutatókkal és tolvajokkal cimboráltak; továbbá a bor bősége részegeskedést szült: az avarok, midőn testüket elgyengítették, egyszersmind eszüket is elvesztették. Utoljára következett a kereskedés szenvedélye, hogy romlásunkat teljessé tegye: az avarok kalmárokká lettek, egyik csalta a másikat s a testvér testvérét is áruba bocsátotta. Ezek voltak, uram, szerencsétlenségünk siralmas forrásai.”

  Az elbeszélés igazságtartalmát nehéz ellenőrizni, de kiolvasható belőle, hogy az elkényelmesedett életmód megrontotta a népen uralkodó avar (hun utódnép) réteget és alkalmatlanná tette arra, hogy az országot és annak népét megvédje, nyugalmát biztosítsa. [58] Nagy képes világtörténet (szerk. Marczali Henrik) ( Suda Lexikon)

   Középkori krónikáink szerint a székelyek, a hunok maradékai, elémentek Árpád népének, [59] Ezen székelyek ugyanis a hunok maradványai, kik midőn megtudták, hogy a magyarok Pannoniába másodszor visszajöttek, a visszatérőknek Ruthenia határszélein eléjök menének s Pannoniát együtt meghódítván abba részt nyertek, de nem a pannoniai síkon, hanem az oláhokkal együtt a határszéli hegyek közt kaptak osztályrészt. (Kézai Simon: A hunok és magyarok viselt dolgai, Ford: Szabó Károly) vagy pedig eleve ők hívták be őket, látva, hogy a hatalmon lévők már nem tudják ellátni a letelepedett földművelők védelmét. A fehér ló mondáját akár egy szerződésnek is lehet értelmezni, még akkor is, ha szájhagyomány útján terjedő legendának tekintik. Árpádék hozzák a fehér lovat, azaz védelmező haderejüket, míg az itt élők adják a földet, a vizet és az élelmet.

  Radics Géza a következőket írja „Eredetünk és Őshazánk” című művének „Az őstelepes földműves nép” fejezetében:

    „A magyar őstörténet-kutatás nem lesz képes szabadulni e zsákutcából mindaddig, amíg kizárólag a kései avarokban és Árpád népében keresi a megoldást a köznépet illetően. Árpád népének minden kétséget kizáróan volt köznépe. Ismerjük mesterembereik nagyszerű alkotásait. Arab forrásból tudjuk, hogy "sok szántóföldjük" volt. Nyilván földműveseik is voltak. Elvándorlás esetén a röghöz kötött földműves mozdul ki legnehezebben otthonából. E lehetőséggel vagy ténnyel számolni kell minden népvándorlás esetén. Megkockáztatható tehát annyi, hogy Etelköz, majd a Kárpát-medence köznépének nagyobb része nem Árpád népével költözött ősi lakhelyére, hanem földjének művelője volt már századokkal, esetleg ezer évekkel korábban. Hódítók jöttek, hódítók mentek, de a föld népének többsége helyben maradt.” [60] Radics Géza: Eredetünk és őshazánk, Magánkiadás 2006./span>

   Ez lehet a magyarázata annak, hogy a ma itt élő népesség őshonos. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy a meghódított népek közé tartoztak, azaz az egykori „szolganépek” leszármazottai.

  A XI. századi orosz Nesztor-krónika egyértelműen szláv népet, illetve népeket említ a Duna mellett.

  „Mikor pedig a szláv nép …  a Duna mellett élt, a szkítáktól mégpedig a kazároktól jöttek azok, akiket bolgároknak neveznek, és letelepedtek a Duna mentén, és a szlávok elnyomói lettek. Majd ezután a fehér ugorok (?) jöttek és örökölték a szlávok földjét, miután elkergették a volohokat (?), akik azelőtt foglalták el a szlávok földjét.”

   Cser Ferenc leírja „Gyökerek” című művében, hogy Anonymus sclav-okat említ, mint ottani lakosságot [61]Anonymus: (1977), 166. oldal, amit a fordító, Pais Dezső  egyszerűen szlovénnek fordít, aki ugyanakkor megjegyzi:

 “A sclavi nevű népet, amelyet Anonymus hazánk honfoglalása előtti lakói között emleget, mi szlovéneknek mondjuk. Alakilag pontosan szlávok felelnek meg, azonban ezt ma egy egész népcsalád összefoglaló neveként használjuk, holott Anonymus egész világosan egy népet ért rajta, amely nem orosz, lengyel, cseh, horvát, szerb. Azon az alapon, hogy a Dráva-Száva-köz nyugati felén elterülő Szlavóniának a régi magyar neve Tótország, az Anonymus-féle sclavit is mondhatnók tótoknak.” [62]Cser Ferenc Gyökerek, (Töprengések a magyar nyelv és nép Kárpát-medencei származásáról.) Melbourne 2000

  A szlávok azonban önmaguk megnevezésére a slava szóból eredő kifejezéseket használják, és ez a szó dicsőt, dicsőségest jelent. [63]Cser Ferenc Gyökerek, (Töprengések a magyar nyelv és nép Kárpát-medencei származásáról.) Melbourne 2000

  A latin etimológiai szótár [64][65] Az Anonymus által használt szóról a következő olvasható a latin etimológiai szótárban:
Sclava: Captiva, serva › Sclavus
Sclavare: pro sealvare
Sclave: piscis genus
Sclavus: captivus servus, Italis: schiaro, nortis Ensclave.Matth. Paris ann 1252: Cum Christianis
Sclavis, sic namque vocantur captivi, etc.
Dominu (1883), p.: 357, Cser Ferenc Gyökerek, (Töprengések a magyar nyelv és nép Kárpát-medencei származásáról.) Melbourne 2000
alapján az Anonymus által használt sclav szóról kijelenthető, alakilag nincs „szláv nyelvű” értelme, hanem leginkább szolgát, foglyot jelent, és ha nép értelemben használjuk, akkor a meghódított. - és Anonymus által kellően le is nézett! – várjobbágyokat lehet alatta érteni, azaz a Kárpát-medence honfoglalást megelőző lakóit. [66]Cser Ferenc Gyökerek, (Töprengések a magyar nyelv és nép Kárpát-medencei származásáról.) Melbourne 2000

   Figyelemre méltó vonalnak látszik a salvus, salvo latin kifejezések vizsgálata, a megmentett, megváltott, oltalom alatt álló jelentésváltozattal, ami első ránézésre talán jobban megfelelne a letelepedett népek és az egymást váltó hódító népek közötti, korábban leírt kapcsolattal.

  Akármelyik változat igaz, az ekkor használt szláv kifejezés nem nyelvészeti besorolást jelent – ami egy XI. századi orosz szerzetestől talán korai is lenne – hanem az adott nép hatalmi viszonyokban elfoglalt helyét. A meghódított, azaz a „sclavi” népek nyelve bármilyen lehetett, akár a mai magyarnak nevezett nyelv is.

   Ezt bizonyítják az Árpádék korából származó, a medencében élők nyelvére utaló adatok is. Az Árpád-kori levéltárak igazolják, hogy a „várjobbágyok”, „szolgák”, falusi emberek neveit, ha leírták a köznép nyelvén, akkor azok zömmel magyarok voltak. Kézai Simon krónikájának utolsó részében leírja a Kárpát medence népeit és felfogásából látható, hogy a várjobbágyokat, a cselédeket és a szabadosokat nem tekintik saját népük részének, hanem Anonymus- féle sclaviknak. [67] Nagy (1987), Sándor: A Magyar Nép Kialakulásának története, Hídfő Baráti körének Kiadása, Garfield. 77-78, ahol felsorolja a Szerém környékén 1237-ben IV. Béla által kiadott bélakuti cisztercita kolostornak adományozott falvak neveit. Ugyancsak a korabeli dunántúli, felvidéki, erdélyi helység-, dűlő-, patak-, folyó-, domb-, hegy- és helynevek nem értelmezhetők sem latin, sem germán sem pedig szláv nyelvi alapon (pp.: 27-29., 184-188.). Különösen figyelmet érdemelnek a pp.: 190-191. oldalon felsorolt személynevek, ahol több, mint 100 kizárólag magyarul értelmezhető név található, egytől egyig várjobbágyok nevei. Ilyenek, mint pl.: Csípő, Csima, Cseke, Csúcs, Cseperke, Csokor, Csibe, Csuda, Család, Csuka, Csinos, Csendőr, Csók, Csóka, Csúnya, Csomós, Csonka, Csáb, Csupor - hogy éppen a cs hanggal kezdődőket idézzem a 190. oldalról. Ugyancsak magyar nevűeknek ismeri el László Gyula (1995), p.: 15.-n a jobbágyneveket, míg a nemesek nevei törökösek. László (1967), a kettős honfoglalással kapcsolatban utal arra, hogy Árpád népe által el nem foglalt, korábbi, de avarnak tekintett helyeken magyar helységnevek találhatók. (Cser Ferenc Gyökerek, Melbourne 2000)

    Őshonos letelepedett földművelő népként pedig mindig is itt éltünk a Kárpát-medencében, a többi, genetikánkban és sorsunkban rokon, de más nyelvű „sclavi” népekkel együtt.

   Felvetődik a kérdés, akkor ki jött be hódítóként vagy honfoglalóként? Ehhez újra fel kell idézni a Nesztor krónikák ide vonatkozó mondatait.

   „Mikor pedig a szláv nép, mint mondottuk a Duna mellett élt, a szkítáktól, mégpedig a kazároktól jöttek azok, akiket bolgároknak neveznek, és letelepedtek a Duna mentén, és a szlávok elnyomói lettek.

  Majd ezután a fehér ugorok (griffes-indás magyarok) jöttek és örökölték a szlávok földjét, miután elkergették a volohokat (frankokat?), akik azelőtt foglalták el a szlávok földjét.

  Ezek az ugorok ugyanis Hérakleiosz császár korában (i.sz. 610-641) jelentek meg, aki megtámadta Khoszrou perzsa császárt. És ebben az időben tűntek fel az oborok (avarok) is, akik harcoltak Hérakleiosz császárral, és kis híján el is fogták. Ez a nép harcolt a szlávokkal is, s le is győzték a szlávok közé tartozó duléb-okat (szlovénokat?), … így igázták le teljesen a duléb-okat.

   Az oborok (avarok) magasak és gőgösek voltak, de az Isten haragjában elveszté őket, mert hírmondójuk sem maradt; és ma is megvan az orosz közmondás: eltűntek, mint az oborok (avarok), kiknek se utódjuk, se örökösük nem maradt…

…utánuk érkeztek a pecsenyegek (besenyők), majd később a fekete ugorok (Árpád magyarjai) vonultak Kijev mellett Oleg idejében (i.sz. 879-912).” 

   A népek nevei az orosz nyelvű változatból szöveghű alakban vannak feltüntetve, de zárójelben szerepelnek mellette a fordítók által feltételezett nevek is.  

   Mint már korábban volt róla szó, hogy Árpád népe, azaz a fekete ugorok vezetői bizonyíthatóan türk nyelvűek voltak. Ez alapján nem nagy tévedés azt állítani, hogy a fehér ugorok vezetői is türk nyelvűek lehettek. László Gyula szerint a griffes–indás kései avarok azonosak a fehér ugorokkal. A kettős honfoglalás fejezetben történt állítás alapján a griffes–indás kései avarok azonosak Attila hun népével, vagyis a fehér ugorokkal, így nem maradt más teendő, mint megkeresni, hogy honnan jöhetett a fehér ugorok népe.

   Fehér jelzős népet keresve közép-Ázsiában, i.sz. V század körül – ami az Úr időszámítása szerinti VII. század - a heftaliták, azaz a fehér hunok birodalma azonnal szembe ötlik.

 

 

 

 A fehér hunok birodalma az egykori pártus birodalomtól keleti irányba található. A heftaliták már az i.e. I. századtól itt éltek, de birodalmat csak az V. században tudtak alapítani, és a VI. században már a nyugati türk birodalom található a helyükön.

  Már korábban említettem, hogy a pártus királyok a bajban keletre élő sztyeppei rokonaiknál kerestek segítséget, illetve menedéket [68]R. Ghirsmann: Az ókori Irán, Médek, perzsák, párthusok, 1985., 236. oldal , kiegészítve azzal, hogy a hosszú idejű kapcsolattartás során az időszámításukat szükségképpen átvették az ott élő lovasnomád rokonnépek, akik közül az egyik az orosz krónikákban megírt fehér ugrok népe lehetett.

  Ezzel egy másik útvonalon visszaértünk oda, ahonnan korábban elindultunk, a Pártus Birodalomhoz.

 

Következtetések:

1. A belső-ázsiai sztyeppékről kiinduló, zömében férfiakból álló lovasnomád népcsoportok hódították meg sorra a Duna-menti letelepedett földműves népeket.

2.  Az innen jött ugor népek és vezetőik azért beszélnek türk nyelven, mert ezen a területen mindig is türk nyelvű népek éltek és többségében ma is azok élnek.

3. Feltehetőleg az innen származó fehér ugorok népe hozta be az időszámítást a Kárpát-medencébe.

4. Azért pontos Attila halálának 700-as évszáma, mert a Kárpát-medencében, abban az időben jegyezték fel.

5. Azért dobta el a korábbi szkítiai kultúrát a türk (fekete ugor) vezetőréteg a kereszténység felvételekor, mert az előző uralkodórétegé volt. 

 

  Az elüldözött volohok neve mögött nem a frankok, hanem a Ravennai központú Nyugat-római birodalom állhatott, amikor is a hun betörés után visszahúzódott a dunántúli részről. Az oborok pedig, Attila halála utáni hatalmi harcokból győztesen kikerült vezető réteg lehetett, akiket avarokként emleget a história. Idővel fokozatosan beolvadnak az alapnépességbe, és úgy eltűnnek, hogy „se utódjuk, se örökösük nem marad”, ahogyan a Nesztor krónikák orosz közmondása állítja. 

 

 * * *

 

   Mit vesztettünk és mit nyerhetünk az új őstörténetünkkel?  Valóban veszítünk-e azzal, ha az úgynevezett hősi, harcos múlttal csak a múltbéli vezetőink rendelkeztek, és nékünk csak a névtelen szolganépek dicstelennek látszó öröksége maradt. Nézhetünk-e vissza büszkén a póriasnak látszó múltra?

  Úgy gondolom semmit nem vesztettünk és igen, büszkék lehetünk rá! Már csak azért is, mivel a hódító népek csak rövid ideig befolyásolták életünket, és leszármazottaik népünk gyermekeiként lettek részesei viharos történelmünknek.

   A letelepedett életünk és gondolkodásunk számára a nomád élet gyökértelensége nem a legvonzóbb életmód. A lovasnomád „harcos” múlt sem olyan kívánatos, ha a tatárjáráshoz hasonló pusztítással járt, de egy nagyon kicsit őseink ők is.

    Semmivé vált a közvetlen finnugor és a török genetikai rokonság, de megtaláltuk az elfeledett igazi eleinket, az ősidők óta itt fejlődő őstelepes kultúra képében, aminek óriási hagyatéka itt rejtőzik a lábunk alatt és a megőrzendő hagyományainkban, ezernyi eltéphetetlen szállal kapcsolva bennünket a szülőföldünkhöz [69]Ajánlható könyvek a témához: Cser Ferenc-Darai Lajos Magyar folytonosság a Kárpát-medencében, (Tóth Imre MAGYAR ŐSTÖRTÉNET, avagy „nem jöttünk mi sehonnan sem” Frig Kiadó, Budapest 2009.)

   Csak most vettük észre, hogy a gyökereink nem kelet erdeiben vagy a sztyeppék gyenge füvei között lengedeznek megfoghatatlanul, hanem innét, a Kárpátok karéjából erednek, ráadásul oly szédítő mélységből, hogy hirtelen felfogni sem tudjuk jelentőségét.

   A finnugor nyelvrokonság vitathatatlan, [70] Jó példa erre a manysik nyelvének szavai: 2-kitig, 3-hurum, 4-nila, 5-at, 6-hot, 20-husz, 50-atpan, 60-hotpan, ló-luv, lóval-luval, kutya – kutyu, eb – emp. Szinte biztos az egymásra hatás, vagy egy közös ősnyelvi származás. de feltehetőleg át kell értékelni a mai álláspontot, az egykori rokonnyelvű közösség életterét mind helyben, mind időben áthelyezve. Térben közelebb kerül a Kárpát-medencéhez, de időben jelentősen eltávolodik tőlünk, a magyar nyelv múltját ugyancsak szédítő mélységre téve.

   Rokonainkat keresve nem kell messzire mennünk, itt vannak a szomszédban, a lengyelek, ukránok, horvátok, macedónok.

 

...és elmondhatjuk: mi évezredek óta itthon vagyunk!

Szekeres Sándor

 

 * * *

 

 



 
1. melléklet: A nap- és holdfogyatkozások 

A nap- és holdfogyatkozások

A kronológiák, az időskálák pontosságát előszeretettel igazolják a különböző történelmi forrásokban megfigyelt nap- és holdfogyatkozások időpontjának beazonosításával.
   Több mint száz évvel ezelőtt egy német tudós, F. K. Ginzel hatvan különféle nap- és holdfogyatkozást talált 476-ig, azaz Róma bukásáig, amiben a későbbi kutatók az időpontok többségét pontatlannak minősítették. Egyike Robert Russell Newton, aki összegyűjtötte az antik forrásokban fellelhető ókori megfigyeléseket. A tudós professzor véleménye szerint a feljegyzett ókori megfigyelések óriási százaléka, amit kb. 80-90%-ban határozott meg, megbízhatatlan és pontatlan.
    Mivel ez a könyv arról szól, hogy maga az időszámításunk skálája hibás, így a hibásnak tartott szakaszon megkeresett és beazonosított fogyatkozások természetesen nem lehetnek a helyükön. Kivételt képeznek azok a fogyatkozások, amelyeket egy fantomévektől mentes időszámítás vonalán rögzítettek. 
    Az időskálák igazolásához a napfogyatkozások alkalmasabbak, mivel a holdfogyatkozás előfordulásának magas száma és a teljes éjszakai féltekéről történő észlelhetősége túl sok egyezésre alkalmas időpontot szolgáltat.    

  

A nap- és holdfogyatkozások kialakulásáról: Kinyit

Eltévedt időszámítás csillagászati bizonyítása: Kinyit

A tárgyalt fogyatkozások táblázata: Kinyit

 

1. Puransagale napfogyatkozása : Kinyit

2. Archilochus napfogyatkozása : Kinyit

3. A halüszi csata napfogyatkozása : Kinyit

4. Hérodotosz: A görög-perzsa háborúk : Kinyit

5. Peloponnészoszi háború : Kinyit

6. II. Artaxerxes napfogyatkozása : Kinyit

7. C. M. Rutilus és T. M. Torquatus fogyatkozása : Kinyit

8. A gaugamélai csata : Kinyit

9. Szippar földjének napfogyatkozása : Kinyit

10. Seleucos és Antiochus napfogyatkozása : Kinyit

11. Részleges napfogyatkozás Szardínián : Kinyit

12. Afrikai napfogyatkozás : Kinyit

13. A pydnai csata holdfogyatkozása: Kinyit

14. Cicero halála: Kinyit

15. Húsvéti krónika napfogyatkozása: Kinyit

16. Heródes holdfogyatkozása: Kinyit

17. Cornelius és V. Messalla napfogyatkozása: Kinyit

18. Augusztus császár halála: Kinyit

19. Pannóniai lázadás holdfogyatkozása: Kinyit

20. Jézus kereszthalála: Kinyit

21. Agrippina halála: Kinyit

22. A Vespasianusok kettős fogyatkozása: Kinyit

23. Apollonius napfogyatkozása: Kinyit

24. Nerva császár halála: Kinyit

25. Hadrianus és Salinator napfogyatkozása: Kinyit

26. Tiberiánus és Dione napfogyatkozása: Kinyit

27. Úrnapi fogyatkozások: Kinyit

28. Úrnap és földrengés: Kinyit

29. Fogyatkozás Mezopotámiában: Kinyit

30. Fogyatkozás júniusban, Úrnapján: Kinyit

31. Szent Jeromos pünkösdi napfogyatkozása: Kinyit

32. Arcadius és Honorius napfogyatkozása: Kinyit

33. Alarik napfogyatkozása (forráshiányos): Kinyit

34. Marciano császár napfogyatkozása (forráshiányos): Kinyit

35. Theodosius és Abundantius napfogyatkozása: Kinyit

2. melléklet: A Kárpát-medence kronológiája 

 Ebben a fejezetben a Kárpát-medence fantomévek nélküli történetének fontosabb eseményei találhatóak, érdekes epizódokkal kiegészítve.

A Kárpát-medence régészeti korszakai: Kinyit

Kárpát-medence az írott történelemben: Kinyit

3. melléklet: Egyetemes kronológia 

Egyetemes kronológia

Baloldalon a ma érvényes évszámok, jobboldalon, vastagon kiemelve az Úr időszámítása szerinti évek. Középen, a saját időszámítás szerinti évek vannak feltüntetve, ha ismert.

 

A görög korszak évszámai: Kinyit

A római korszak, ősidőktől a császárság koráig: Kinyit

Róma császárkorának évszámai: Kinyit

Kora középkor évszámai: Kinyit

4. melléklet: Forrásjegyzék 

Forrásjegyzék


A könyvhöz felhasznált irodalom és a csillagászati és számítástechnikai programok felsorolása.

 

Irodalmi források: Kinyit

Számítástechnikai programok: Kinyit

5. melléklet: Tartalmi felépítés 

Tartalmi felépítés

 

Pontosítás egy hihetetlennek tűnő gondolathoz

 

I. Bevezető

 

II. Az elmélet alapjai

     A sötét középkor problémája

     A naptárreform problémája

     Egy vita: március 21 vagy március 25?

     Mikor élt Julius Caesar?

     Kétség és vélemény

 

III. Időszámítások, naptárak, reformok

 Naptárak és reformok

    Egyiptomi naptár és reformjai

    A canopusi dekrétum: III. Ptolemaiosz naptárreformja

    Római naptár és reformjai

    A Caesar-i és a Gergely-féle naptárreform

 Időszámítások

    Eponim évek szerinti keltezés

    Uralkodói évek szerinti keltezés

    Indictio-ciklusok

    Az olimpiai évszámítás

    Krisztus születése szerinti időszámítás

 

IV. Évszámok titkai

    A magyar középkori krónikák és szövegezésük

    A Kézai-krónika évszámai

    Anonymus krónikájának évszámai

    A Képes Krónika évszámainak titka

    Kitérő a Tarih-i Üngürüsz krónikájához

    Egyéb időszámítások

    A pártusok és a Kárpát medence kapcsolata

    Hunok bejövetele vagy Attila halála?

    A pártusok időszámításának neve

    Honfoglalás-kori időszámításokról

 

V. Az Úr időszámítása és a sötét középkor fantomévei

    Az új időszámítás megjelenése a Kárpát-medencében

    A sötét középkor fantoméveinek keletkezése

    A helyretett időskála évszámai

 

VI. Fantomévek nélkül

    Az iszlám időszámítás

    A koptok időszámítása és Jézus születési éve

    Az etióp időszámítás

    A szökőévek léptetési rendszere

    A kettős honfoglalás

 

VII. Összefoglalás

 

VIII. Kik vagyunk?


Mellékletek:

 

M.1 A nap- és holdfogyatkozások

    A nap- és holdfogyatkozások kialakulásáról

    Az arszakida időszámítás napfogyatkozása

    A tárgyalt fogyatkozások táblázata

    Puransagale napfogyatkozása

    Archilochus napfogyatkozása

    A halüszi csata napfogyatkozása

    A görög-perzsa háborúk napfogyatkozásai

    Peloponnészoszi háború napfogyatkozása

    II. Artaxerxes napfogyatkozása

    C. M. Rutilus és T. M. Torquatus fogyatkozása

    Gaugamélai csata holdfogyatkozása

    Szippar földjének napfogyatkozása

    Seleucos és Antiochus napfogyatkozása

    Szardíniai napfogyatkozás

    Afrikai napfogyatkozás

    A pydnai csata holdfogyatkozása

    Cicero halála

    Húsvéti krónika fogyatkozása

    Heródes halálának holdfogyatkozása

    Cornelius és Messala napfogyatkozása

    Augustus császár halála

    Pannóniai lázadás holdfogyatkozása

    Jézus kereszthalála

    Agrippina halála

    A Vespasianusok kettős fogyatkozásai

    Apollonius fogyatkozása

    Nerva császár halála

    Hadrianus és Salinator napfogyatkozása

    Tiberianus és Dione napfogyatkozása

    Úrnapi fogyatkozások

    Úrnap és földrengés

    Fogyatkozás Mezopotámiában

    Fogyatkozás júniusban, Úrnapján

    Szent Jeromos napfogyatkozása

    Arcadius és Honorius napfogyatkozása

    Alarik napfogyatkozása

    Marciano fogyatkozása

    Theodosius és Abundantius napfogyatkozása

 

M.2. A Kárpát-medence kronológiája

    A Kárpát-medence régészeti korszakai

    Kárpát-medence az írott történelemben

 

M.3. Egyetemes kronológia

    A görög korszak évszámai

    A római korszak, ősidőktől a császárság koráig

    Róma császárkorának évszámai

    Kora középkor évszámai

 

M.4. Forrásjegyzék

    Irodalmi források

    Számítástechnikai programok

 

M.5. Tartalmi felépítés

 

 

 
Eddigi hozzászólások 
Hozzászóló neve: SzekeresS 32. hozzászólás Ideje: 2015.07.16. 03:53  

Kedves Ilona!

Elnézést kérek a kései válaszért és köszönöm a jókívánságokat. 

A 100(104) évet tartalmazó fejezet szám-zsonglőrködéseivel én csak egyetlen dolgot szerettem volna bizonyítani: azt, hogy Kálti másolói/alkotói észrevették, hogy Kézai évszámai nem Jézus születése szerinti időszámításban értendők. 
Ezért megpróbálták átszámítani – ami észrevehetően nem sikerült, pl. Atilla 123 éves életkora nem éppen életszerű. Így került bele a 100/104-es szám. Az érték lényegtelen, a szándék felismerésén van a hangsúly. 

A lényeg: a mai időszámításunk a pártus birodalom Arszakida időszámítása, de a mai kronológiát megalkotók ennek az időszámításnak az 1. évéhez Augusztus császár korát rendelték, 247 évvel korábbra. Pont. A kronológiát építőknek ezért óhatatlanul szembe kellett találkozniuk egy hiányos korszakkal, problémás (állítólagos hamis) okiratokkal, Gergely pápa fura 10 napjával.

Nincs csalás, nincs hamisítás, nincs kitalált középkor, kapitális tévedés van. Akkora, hogy kilóg a történelemkönyvekből, csak senki sem akarja észrevenni. Nem bántásként írom, de például Ön is a hamisítási szenzáció szemszögéből olvasta az elméleteket.

Senki sem meri felvállalni a ’bocs, tévedtünk’ kijelentést, inkább tanítják tovább a sületlenségeket kérdéses időszakról, köztük a honfoglalásunk lehetetlenségeit is. De ez egy másik történet.

Hozzászóló neve: Ilona Vendégként 31. hozzászólás Ideje: 2015.06.20. 11:45  

Kedves Sándor!

Tóth Gyula honlapját végigolvasva jutottam el ide. Fantasztikus, ahogyan ő, és Ön is igyekszik rendet vágni az ellentmondó adatok dzsungelében, ki, ki saját ötletes módszere szerint. Odaát épp egy kis csillagászati támogatás hiányzott volna, ami itt viszont megvan. A végeredményét olvasva viszont némi csalódás fogott el, mert elveszni láttam a kiindulása idején felhasznált: Atilla halála és Árpád bejövetele közötti 100(104) évet. Holott a Jusztíniánusz által megszüntetett konzuli hivatal és római időszámítás ideje táján érkeztek Árpádék 800-ban. Pont eltűnne a homályos kor. István ideje alatti dokumentum-pusztítás alkalmat adhatott arra, hogy tévedésből vagy szándékosan mégse az Arsakida időszámítás legyen újra bevezetve. Itt egy időtörésre nyílik lehetőség (Atilla halálától Istvánig törölhető, újraírható történelem). Tóth Gyula eredményei magyarázhatnák, hogy miként került az Arsakida időszámítás a Római Birodalomba, s talán azt is, miért kellett a homály.

További eredményes munkát kívánok!

Hozzászóló neve: SzekeresS 30. hozzászólás Ideje: 2014.05.08. 11:01  
Még valami:
ahhoz, hogy egy bejövő nyelv beolvassza a honfoglaláskori Kárpát-medence kb. 1.5-2 milliós lakosságának nyelveit, saccolva 400 ezres egynyelvű népességnek kellett volna beérkeznie.
Ezzel az a gond, hogy akkor és ott nem tudott ennyi ember bejönni. Egyszerűen lehetetlen. Ez matematikán alapuló egyszerű logisztika. Még a középkori hadjáratok létszámát sem tudta 120-140 ezer fölé emelni a kor legnagyobb világhatalmának számító török birodalom. A források megemlítik, hogy Várna környékéről elindítottak egy 160 ezres sereget, ami 50-60 km (mérföld) után szétesett az ellátás összeomlása miatt (a 3. napon?). Honfoglalás idején még kevesebb lehetett ez a szám.

Ha viszont csak 120 ezren jöttek be, akkor mindenképp elvesztették nyelvüket,lásd a bolgár beolvadás. Ott ezt a beolvadást nyakon lehetett csípni, mivel a bolgár a szláv nyelvcsaládba tartozik. A magyarnál azonban nincs ilyen nyelvrokonság, (nem ártana szétnézni Európa egyéb rokontalan nyelvei között). Az sem változtat a lényegen, ha ugyanazon a nyelven beszéltek a honfoglalók, mint az itt élők: hogy a magyar nyelv őshonos a Kárpát-medencében.

Sajnos van egy tragikus ellenpélda is a nyelvi honfoglalás lehetetlenségére, az 1771-es torgut exodus.
A szerencsétleneknek bemesélték, hogy Dzsungáriából származnak.
250-300 ezren indultak el a több ezer kilométeres útnak, más forrás szerint 400 ezer. Ráadásul nem is annyira ellenséges körülmények között.
Kb. 60 ezren érkeztek (Más forrás szerint 80 ezer), legyengülve, nyomorogva. Nem hogy hazát tudtak volna foglalni, ők szorultak segítségre.

Ugyanakkor: a finnugor nyelvelmélet abből indult ki, hogy a magyar nyelv a honfoglalással került a Kárpát-medencébe. Nem ártana valamit itt újragondolni.
Hozzászóló neve: SzekeresS 29. hozzászólás Ideje: 2014.05.08. 09:03  
Semmi gond, akkor sorbavéve:

-Van-e valamilyen nyoma annak hogy a X-XI. században az őshonos lakosság más nyelven beszélt mint az elit, vagyis a nemesség?

Csak közvetett, hiszen ha lenne el is döntené a kérdést, de az leledzik pár. Példák, teljesség igénye nélkül:
- László Gyula kettős honfoglalás elmélete, mivel a magyar helynevek már Árpádék előtt itt voltak.
- A már említett Türkia elnevezés, ami létező nyelv és népesség, valamint a türk tolmács Bizáncban.
- A latin nyelv hivatalos formájú használata. Az eredeti nyelvük (türk) nem jöhetett szóba, ezért az európai elit nyelvét vették fel. Mivel a magyar csak az egyike volt (lehetett) az itt élő meghódított népeknek, fel sem merült, hogy használják. Pedig, ha valaki megtanult írni, valamennyi általa ismert nyelven képes írni, legfeljebb a helyesírása nem lesz akadémiai.


-A tatárjárásig az elit még tudott a magyar ősökről, nyelvükről. Julianus barát küldetése is ezt bizonyítja. A nemesség (honfoglalók) beolvadása, türk nyelvének és emlékének a teljes felejtése nem-e a tatárjárás elittelenítésének tulajdonítható, vagy az Árpád ház kihalásának?

Igen-igen, a tatárjárás „elittelenítése” volt a ludas. A régészet is jelzi, hogy a XIII. századtól kezdve az temetők az addigi két tipusú csontrendszere homogénné vált. A nemesség többsége a tatárjárás utáni időponttól jegyzi magát. A források szerint a mongolok kb 90 százalékát kiirtották a korábbi vezető rétegnek, és az őshonos népességből egészítették ki.

-Ha, a nemességet a honfoglalók alkották, akkor a keveredés ellenére az ő génjeiknek nem kellene több ázsiai részt tartalmaznia?

Valószínű, erre én is gondoltam, de ilyen vizsgálat szerintem fel sem merült.

-Vizsgálták-e nagyobb mintán a Kárpát medence lakosságának, köztük a magyarság európai eredetét a gének alapján, és ha igen, mi az eredmény?

Több ilyen volt, talán most is folyik, mivel ez a tudományág még igencsak fejlődésben van. Pl Seminó, Czeizel az elfogadhatóak, de fellelhetőek az interneten különböző zagyva sületlenségek is.
Hozzászóló neve: Tudatlan 28. hozzászólás Ideje: 2014.05.07. 21:15  
Köszönöm a választ, és volna még néhány kérdés:
-Van-e valamilyen nyoma annak hogy a X-XI. században az őshonos lakosság más nyelven beszélt mint az elit, vagyis a nemesség?
-A tatárjárásig az elit még tudott a magyar ősökről, nyelvükről. Julianus barát küldetése is ezt bizonyítja. A nemesség (honfoglalók) beolvadása, türk nyelvének és emlékének a teljes felejtése nem-e a tatárjárás elittelenítésének tulajdonítható, vagy az Árpád ház kihalásának?
-Ha, a nemességet a honfoglalók alkották, akkor a keveredés ellenére az ő génjeiknek nem kellene több ázsiai részt tartalmaznia?
-Vizsgálták-e nagyobb mintán a Kárpát medence lakosságának, köztük a magyarság európai eredetét a gének alapján, és ha igen, mi az eredmény?

Egy szuszra ennyi, elnézést a kérdésömlesztésért.
Hozzászóló neve: SzekeresS 27. hozzászólás Ideje: 2014.05.06. 08:28  
Jó kérdés!
Vajon milyen nyelven beszéltek Magna Hungáriában?

Ha csak egy szóval kellene válaszolnom, azt mondanám: türkül.
Kicsit bővebben: valamilyen elfeledett, vagy talán ma is élő türk nyelvjárásban (arrafelé most is úgy beszélnek).
Honnan veszem a türköt?
Ebben az időben Türkiának, más forrás szerint Unkurijjának nevezték az országot.
László Gyulára hivatkozva: a Bizáncban járó magyar főurak türk tolmácsot kértek.
Juliánuszt a magyar király küldi keletre, ősei megtalálására. Az a magyar király, aki a honfoglalás idején még türkül beszélő vezető réteg leszármazottja. Feltehetőleg őket kerestette meg vele.

Egyébként sehol nincs leírva, hogy azok a bizonyos „magyari” vagy „hungari” népek valójában milyen nyelven beszéltek. Csak arról volt szó, hogy megértették egymást. Juliánuszról is csak azt tudjuk, hogy latinul tudott, de pl. Konstantinápolyban latinnak gondolt beszédet már nem értette. Feltehetőleg azért mert görög volt.

De: hogy kerül ide a Hungária megnevezés?
Belegondolt már valaki, hogy mai történelemtanítás szerint kb. 380-tól kb 60-70 évig itt élő, nyomot sem hagyó hunok után nevezik el egy 450 évvel később bejött népet? 450 év! A népi, vagy történeti emlékezet valóban nagyon mély, de azért ennyi év után felidézni valamit, szerintem nem megy.

Elképzelem, hogy mennek ki nyugatra a magyar urak, és megkérdik őket, hogy
- Kik vagytok, honnan jöttetek?
- Magyarok vagyunk és innen a szomszédból, Avarból. Elfoglaltuk és most már Unkurijjának hívjuk.
- Magyar? Az mi fán terem. Unkuríjja? A fenét! Ti olyanok vagytok, mint a hunok, 450 éve jártak itt. Há, tudjátok, nem? Na, legyetek inkább hungarok.
- Ááá, nem-nem, mi magyarok vagyunk.
- Kuss legyen, hungarok vagytok és kész!

..és hogyhogy a Magna?
A finnugor népek közül még mindig mi vagyunk a legtöbben.
Hogy-hogy nem találjuk a Kárpát-medencéhez képest ’magna’ méretű területet?
Azért mert valójában a ma is a türk népek által lakott területről van szó, és az valóban „magna” a Kárpát-medencéhez képest. Pl. Kazahsztán 9-dik legnagyobb ország még ma is.
Hozzászóló neve: Tudatlan 26. hozzászólás Ideje: 2014.05.05. 20:57  
Egy kérdés: Julianus barát hogyan tudott magyarul beszélni a Magna Hungáriában maradt magyarokkal, ha azok Árpád magyarjaival voltak rokonságban, akik a fenti írás szerint nem magyarul beszéltek?
Hozzászóló neve: SzekeresS 25. hozzászólás Ideje: 2012.12.19. 11:37  
Kedves Atter!
Köszönöm jó kívánságait és tanácsait!
Az időszámítás átvételénél egyelőre elegendőnek láttam leírni azt, hogy az arszakida időszámítás valamilyen úton bekerülhetett az európai kultúrába. Ezen az úton szerintem nem is lehet sokkal többet elérni, mivel hiteles forrást valami csoda folytán lehetne találni a tünékeny nomád kultúrkörből, de nem lehetetlen.
Az, hogy maga a közvetítő nép sem ismerte már valódi eredetét, logikusan erősíti a feltevést és az időszámítás eltévesztésének lehetőségét.
Bizonyításnak ezért abban az irányba kell haladni, hogy a mai időszámítás valóban a pártus éra. Sajnos kihagytam a kutatási forrásokból a Bibliát –mivel a történészek nem tekintik hiteles forrásnak - ami nagy hiba volt. A könyv megjelenése után döbbenten fedeztem fel a bibliai adatok alapján a betlehemi csillag valódi helyét. Jelenleg ezen dolgozom.
Irja: A kérdés viszont fennáll, hogy hogyan, kinek a közvetítésével és mikor került Európába az arszakida időszámítás...inkább Attila népével, sőt…

Az időszámítást hivatalosan nem is használták. Pl. akkor a pápai okleveleket eponim (uralkodói) években dátumozták ( és még ma is). Abban az időben a sok-sok érát a szám előtti jelzés alapján különböztették meg.
...és a mi időszámításunk évszámait a XI-XII. század előtt Anno domini (Úr… évében), utána pedig Anno dominice incarnationis (Urunk megtestesülésének … évében) kifejezéssel vezették be. Ez pedig kétféle elnevezés. Szerintem az időszámítást hivatalosan is csak az egyházszakadás után kezdték el használni, egyféle duzzogásból...
Hozzászóló neve: Atter 24. hozzászólás Ideje: 2012.12.18. 16:32  
Kedves Sándor!

Sajnálom, hogy még csak most jutott el hozzám az elmélete, pedig jó 10 éve figyelemmel követem a témát. A holdfázisos és napfogyatkozásos bizonyítás nagyszerű, tudományos értékű. A többi naptárrendszerrel történő vizsgálódás is. Egyedül sajnos az időszámítás átvétele labilis számomra, de az nagyon. Az elv, ahogy a krónikáinkban szereplő dátumozást értelmezi nagyon tetszik. Már csak azért is, mert nem rég felmerült bennem, hogy a több mint 200 esztendeje keresztény, ergo a.d.-it használó magyar krónikásoknak honnan kellett volna tudniuk, hogy egy korábbi évszám milyen időszámításban értendő, hiszen ma is evidens, hogy 1848 polgári i.sz. szerint értendő és nem mondjuk kínai luniszoláris években. De nem kell mondanom, hogy a vak is látja, hogy valami nincs rendben az időszámítással.
A kérdés viszont fennáll, hogy hogyan, kinek a közvetítésével és mikor került Európába az arszakida időszámítás. Ha Attilával, akkor hamarabb el kellett volna terjednie, mivel nem csak kalandozgattak, egy gyors európai turné során, hanem ("kis túlzással") megalapították Európa államait, minden meghódított területen hagyva egy kisebb csapatot vezető rétegnek. Vezető rétegnek! Értelemszerű lenne, ha ez a vezető réteg a saját időszámítását használja (h)Ispániától, Szkítiáig. De ha ez az egész nem így van, akkor is már az Ön által említett diplomáciai kapcsolatokon keresztül átadódna az időszámítás.
Tóth Gyulát ekéző Kristóf Zoltán szerint a 8. századtól oklevelek keltezésénél már Krisztus szerint dátumoznak. Nem tudom, honnan veszi, nem ismerem a fent említett iratokat. De ha igaza van és Önnek is, akkor Attiláék a hordozók. És Árpádék a 9. század végén nem hozhatták. Arról nem is beszélve, hogy ha ők hozták a második bejövetelkor és átvette szépen lassan a keresztény Európa, akkor miért törölték el 1000-ben? Ez nekem nem logikus.
Elméletének ezt a pontját tartom gyenge láncszemnek, amin áll vagy bukik. Szintúgy probléma ez Illignél. Amennyiben elfogad egy tanácsot - amit ennyi munka után nehéz alkalmazni -, ne az elmélethez keressen bizonyítékot, hanem a bizonyítékokból építsen elméletet.
További eredményes kutatást kívánok, mindannyiunk érdekében!
Hozzászóló neve: SzekeresS 23. hozzászólás Ideje: 2011.03.09. 19:01  
Ráadásul az arab utazó leírása szerint, ezek hivatásos katonák voltak, míg a besenyők csak a hadjáratokban katonáskodtak.
Egyre több véleményt hallunk arról, hogy Árpád bejövő népessége egy harcos türk nép volt, így akár lehetnének ezek a khvarezmi muzulmánok is, akiket valamikor IX-X században ért el az iszlám.
Egyébként milyen vallású volt Árpád népe? Pogányok. Ugyanolyan pogányok, mint a szóban forgó muzulmán harcosok…
Hozzászóló neve: Zoltán Vendégként 22. hozzászólás Ideje: 2011.03.09. 18:13  
Igen, de ezek a magyarországi khvarezmiek mind muzulmánok voltak. Így teljesen kizárt, hogy közük lett volna az Árpád-féle honfoglalókhoz.
Hozzászóló neve: SzekeresS 21. hozzászólás Ideje: 2011.02.28. 18:10  
Hm!! Hajszálpontosan illeszkedik a fejezetben leírt származáselmélethez.
Azaz, megerősíti, hogy egy harcos türk nép jött be Árpáddal az Aral-tó alatti Khorezm-ből, akiknek utódaival találkozott az utazó Abu Hamid.
Feltehetőleg Julianus barát is ide szándékozott eljutni.
Hozzászóló neve: Gábor Vendégként 20. hozzászólás Ideje: 2011.02.27. 05:43  
Ide kapcsolódik Abu Hámid Al-Garnáti beszámolója, aki 1150 és 53 között járt Magyarországon II. Géza idejében, amely szerint a khavárezmiek utódai megszámlálhatatlanul sokan állnak a király szolgálatában.

Megerősíti a származási elméletét.


Hozzászóló neve: SzekeresS 19. hozzászólás Ideje: 2010.10.18. 17:43  
Igen, ismerem a problémát.
Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy a i.sz 174 február 19.-i napfogyatkozás szimulációs program által bemutatott lefolyása, szinte alig tér el az agyagtáblán leírt folyamattal. Ezek szerint a ΔT körülbelüli alkalmazását a programokban, viszonylag pontosként lehet értelmezni?

Elég kevés anyaghoz jutottam hozzá, de ami késik, csak lassan jön. Ugyanakkor azt hiszem, hogy a keresett egykori feljegyzések nem lesznek olyan pontosak. De majd meglátjuk, hátha találni olyat is.

Jelenleg dolgozom egy anyagon, ami az evangéliumi anyagokra támaszkodik és (szerintem) az 'érdekes' jelző nem igazán fejezi ki, azt, amit találtam a betlehemi csillaggal kapcsolatban.

Hozzászóló neve: lazsak Vendégként 18. hozzászólás Ideje: 2010.10.18. 16:54  
Érdekes az időskálák egymás mellé helyezése.Az arszakida időskála eddig nem volt bevonva a vizsgálatba.Ezáltal megválaszolhatóvá vált a Kézai krónikája.
De az elméletedet csillagászatilag te is csak Nap-és Holdfogyatkozásokkal tudod bizonyítani. De van itt egy bökkenő.A szimulációs programokba egy Delta-T időfaktort építettek be, hogy a jelenlegi történelem skáláját igazolhassák ugyanezen fogyatkozásokkal. A d-T -t a Föld forgásának lassulásával magyarázzák.
Viszont a többi bolygómegfigyelésekkel ezen faktor kiiktatásra kerülhetne, mert a bolygókat a csillagképek állócsillagaihoz képest jegyzik fel. Ezért olyan események feljegyzéseit kell felkutatni, melyek csillagjárással (bolygócsillagok=bolygók) vannak igazolva !!
Hozzászóló neve: Kormoran 17. hozzászólás Ideje: 2010.10.11. 09:21  
Rendkívül érdekes élmény és felemelő érzés olvasni sorait.
Fogadja őszinte csodálatomat!
Hozzászóló neve: K. György Vendégként 16. hozzászólás Ideje: 2010.09.25. 08:30  
Újszerű levezetés, nem találkoztam egyik őstörténeti műben sem hasonlóval, még ötletszerűen sem, ugyanakkor érdemes lenne ezt továbbgondolni, fejleszteni.

Gratulálok bátorságához, amivel a témához nyúlt Sándor!

Üdvözlettel: György

Hozzászóló neve: mini 15. hozzászólás Ideje: 2010.09.10. 13:24  
Kedves Sándor!

Darai Lajostól kaptam az alant hivatkozott írást (melyet föltettünk a magyartaltos.info - ra) .Bár Te biztosan tisztában vagy a benne foglaltakkal, a többi kérdezőnek elég alapos választ nyújt a Kik vagyunk ? kérdésre ezen az oldalon
Üdvözlettel, Laci

ui. ezúton csatlakozom Mellár Mihály csodálatához: "Eltévedt időszámítás" ez egy rendívül elmés gondolatsor(tényekkel)
Hozzászóló neve: SzekeresS 14. hozzászólás Ideje: 2010.09.07. 07:34  
Üdvözlöm Kanonok úr!

Ezt a kérdést egyelőre nyitva hagytam egyféle félkész állapotban és így kimaradt a könyvből.

Gondolatom szerint 247 évvel előbbre jön a római korral együtt.
Amikor végignéztem, hogy az új helyen hogyan illeszkedik a telihold időpontja, még úgy is meglepődtem, hogy végül is számítottam az eredményre.
A táblázat adatai hasonló pontossággal illeszkednek 247 évvel előretolva, mint a jelenlegi helyén, és talán pontosabb is. Pl. a jelenleginél az elején pontatlanabb és a vége felé pontosabb, ami logikátlan, hiszem a számítási pontatlanságnak az idővel előre haladva kell nőnie, míg az új helyen az idővel előre haladva valóban nő.

Az ok, amiért nem került be a könyvbe, hogy a szökőéveknél nem egyezett a húsvétvasárnap. Időközben rájöttem hogy miért. A szökőévekről úgy gondoltam, hogy egy évvel előbb volt eredetileg és később került át a jelenlegi évhez, de ez valójában az 1582. évi reformnál került át,úgy, hogy az úgynevezett naptári évkezdetet márciusból áttették január egyre.
A mai értelemben vett 1582. február 24.-i szökőnap 1581. február 24-én, az év vége pedig 1581 márciusában volt, és valójában ugyanaz a nap.

Így Dionysius képlete az új helyen is helyes, hiszen az csak azt veszi számításba, hogy a szökőnapon már túl vagyunk.
Kicsit bonyolult, de ez van. Remélem előbb-utóbb fel tudom tenni a honlapra.
Hozzászóló neve: Kanonok Vendégként 13. hozzászólás Ideje: 2010.09.05. 06:12  
Dionysius husvéttáblázatával,ami a mai időszámítás alapja, valamit kezdenie kell, ha komolyan gondolja ötletét.
Az ősszeesküvéselméletek szinte tagadják létét.
Hogyan illeszti be elméletébe?
Emlékezetem szerint a táblázat 4-6 kritérium megadásával szilárdan illeszti a mai időskálába. Nem kis feladat lesz 247 évvel előre vinni, vagy Ön is tagadja történelmiségét?
Hozzászóló neve: SzekeresS 12. hozzászólás Ideje: 2010.08.26. 20:22  
Hm...
Bennszülöttek?
Hozzászóló neve: Furfur Vendégként 11. hozzászólás Ideje: 2010.08.26. 13:08  
Több kérdést kelt, mit megválaszol.
Ha nem vagyunk sem nomádok, sem szkíták, sem kelták, sem hunok, sem finnugorok, sem törökök, és még ki tudja kik, akkor kik is?
Hozzászóló neve: SzekeresS 10. hozzászólás Ideje: 2010.08.24. 14:26  
Kevés adat jelzi a hét napjait, mivel a római naptár másképp tartotta nyilván napokat. Ezek legtöbbje is megelégedett az ünnepi ’Úrnapja’ jelöléssel.
De:
…több véletlen egyezés miatt tudott ilyen sokáig elrejtőzni időszámításunk hibája.
Egyik, hogy a 247-ben és a 19 hányadosa (19 éves holdciklus) pontosan 13, maradék nélkül.

Az ide tartozó 247 évnyi különbözet 90216 napból áll, szökőnapokkal együtt, amiben a 7 szintén maradék nélkül van meg. A hetek napjai ugyanarra napra esnek.

A harmadik balszerencsének mondható egyezés, hogy a pártus birodalom időszámításának éveit a megtévesztő (Arszak) Úr valahányadik esztendejének bevezetéssel látták el, latinul Anno Domini, megjegyezve, hogy Dionysius évszámbevezetése azért más: Anno dominice incarnationis
Hozzászóló neve: Dixtroy Vendégként 9. hozzászólás Ideje: 2010.08.24. 12:59  
A hetek napjai tudtommal mindig szabályos sorrendben követték egymást, vasárnap után mindig hétfő jön, jobbára mindig hét naposak voltak (biztos van másik alkalom is a francia forradalmi naptárán kívül). Vajon az inkriminált napok milyen napra estek? Van -e forrás erről, ha van, egybevág a nap neve mindkét számítás szerint?
Hozzászóló neve: SzekeresS 8. hozzászólás Ideje: 2010.07.20. 10:28  
Köszönöm kedves FanThomas!
Jó lenne, de azt is hozzá kell fűzni, hogy ma az őstörténeti vonal szakmai és laikus vitáktól igencsak visszhangos :))
Hozzászóló neve: FanThomas Vendégként 7. hozzászólás Ideje: 2010.07.12. 16:11  
Rendkívül érdekes, egyedi vonalú következtetések. Jó lenne találkozni a szakmai visszhangjával is.
Azt nem állítom, hogy a napfogyatkozás leírása teljes egészében meggyőzött, de ezt jó lenne a szaktudósok elé tárni, mert ha igaz, akkor eltévedtünk az időben.
Hozzászóló neve: SzekeresS 6. hozzászólás Ideje: 2010.06.18. 09:29  
Igen, elég sok szavunkat kaptunk abból a térségből.
Pl. az úr szó is. amiből az ország is ered.
Feltehetőleg Attila és Árpád népe is onnét jött be, és a heftalita birodalomban látom ezt az 'őshazát', de ők inkább türk nyelvűek voltak, de feltehetőleg a magyarhoz nagyon közeli nyelvi állapotban.
Nem akarok nyelvészeti kijelentéseket tenni, de a egymáshoz kapcsolódó összefüggések logikai vonala erre vezet, ahogyan ebben a cikkban is olvasható.
Hozzászóló neve: szzoli 5. hozzászólás Ideje: 2010.06.18. 09:14  
Kedves Sándor!
Most keresgéltem a neten és a következőt ajánlanám: Nyelv és tudomány / Terrorizmus vagy szőnyegszövés? Mi jut eszünkbe az iráni nyelvekről?
Biztos sokan olvasták már, de ki tudja...
Egy kis ízelítő: iráni eredetű ősi szavak: ezer, kard, nemez, tej, tíz...
Hozzászóló neve: SzekeresS 4. hozzászólás Ideje: 2010.06.18. 08:23  
Üdvözlöm Kedves Zoltán!

Értem és én is látom a problémát. Valóban, mi a manót keres ott Lehel (Lél) vezér kürtje, ha 1200 körül jöttek be a jászok és hogyan veszthették el nyelvüket, származástudatukat 50-100 év alatt, nyom és népi emlékezet nélkül. (A hivatalos történetírás azért szállított egy jó nagy, ellentmondásos marhaságot.)
Erre csak egy válasz lehet: sehogy és Lél vezér idejében is itt éltek.

Sőt: felhívnám a figyelmet A fantomévek nélkül című fejezet utolsó részében található Kárpát-medencei kronológiájában a i.sz 359. évhez (Úr. 606) írt történethez.

Továbbmenve: a római korban a Jászság területén a yazig (Jászok??) nép élt az 1-2 századtól.
A hivatalos finnugor származáselmélet szerint, azok hogy lehetnének a magyarul gyönyörűen beszélő jászok, mert mi ugye 895-ben jöttünk be, punktum…. Azok csak alánok lehetnek, vagy akárkik, bánja a fene, de magyarok nem. Isten őrizz!!!

A jászok, véleményem szerint ugyanúgy őshonosak a Kárpát-medencébe mint a palócok, matyók, stb.stb. A magyar nyelv mindig is itt élt, őseinkkel együtt…
Hozzászóló neve: szzoli 3. hozzászólás Ideje: 2010.06.18. 07:01  
Kik vagyunk?
Én is ezt kérdezem magamtól...Szeretnék kérdezni...Tehát, ha jól sejtem a jászok az alánoktól az alánok a szarmatáktól származnak, akik ugye már régen itt éltek, élnek a Kárpátok közt. Azt értem, hogy minket mindenki Iránba akar tolni, hiszen végül is onnan eredünk, viszont azt nem értem miért mindenki csak a tatárjáráshoz köti idejövetelünk! Nem lehet, hogy sokkal hamarabb érkeztünk ide? Ja és nem értem, hogy a viharban felejtettünk el "jászul" 50-100 év alatt, ha mi valóban a tatárok elől menekülve csöppentünk ide? És még valami: Minden jász magáénak érzi a jászkürt legendáját, de hivatalosan senki nem köti hozzánk, hiszen akkor kb. 300 évvel nem tudnának elszámolni a történelmünkben. Most a jászkürt a miénk, vagy csak etetjük a népet? Zoli Jászberényből
Hozzászóló neve: Mellár Mihály Vendégként 2. hozzászólás Ideje: 2010.06.04. 09:34  
Sanyikám, ez csodálatos! Faltam a betűket, hízott a májam amíg olvastam könyved befejezô részét. Gratulálok!!!
Nem csak megalapozott, hanem gyönyörűen is van megfogalmazva!
De akkor miért hagytad, hogy nyitott kaput döngessek?
Azért arra nem gondoltam, hogy mi lennénk a sclavi, pedig ... SZKLavi - SZéKeLY itt volt elôttünk és én ilyen tipusú szófejtéssel foglakozom, sôt, most, hogy ez felmerült úgy rémlik, hogy valahol már olvastam errôl, valaki már fejtegette, hogy a székely szó a szegény(paraszt) változata.
A voloh pedig lehet a volk egy tájdivatos változata, tehát a (német) 'nép', melynek területére tolódótt a Nyugat-római birodalom súlypontja.
Üdv Mihály
Hozzászóló neve: Vargand Vendégként 1. hozzászólás Ideje: 2010.03.09. 06:03  
Nagyon tetszik a tanulmánya!
Hozzászólás 

A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.

Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)


Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Írd be ide a fenti képen látható kódot. A kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat



 
VENDÉGKÖNYV
LEXIKON
ONLINE KÖNYVRENDELÉS
LINKEK, TÁRSOLDALAK
STATISZTIKA
ELÉRÉSEK
ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ

  
  

 

Mottó:

A tévedés be nem ismerése egyenlő a megoldástól való elfordulással.
Az idő olyan, mint víz, előbb-utóbb a felszínre dobja, ami nem oda való.

(Nemtom)

 
 STATISZTIKA
 VENDÉGKÖNYV
 LEXIKON
 ONLINE KÖNYVRENDELÉS
 ELÉRÉSEK

Keresés honlapon




Felhasználónév:

Jelszó:

 

Ma érvényes évszámok


Jelenlegi

:

2018

Etióp

:

2011

Kopt

:

1735

Iszlám

:

1439

Perzsa

:

1397

Zsidó

:

5779

Indiai

:

1940

Bizánci

:

7527

Örmény

:

1466


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.
 

Eltévedt évszámok


Jézus születésétől számolt

TévesHelyes

2025

1778

Arszakida éra

TévesHelyes

2265

2018

Szeleukida éra

TévesHelyes

2330

2083

Róma alapításának érája

TévesHelyes

2771

2524

Nabú-nászir-éra

TévesHelyes

2765

2518

Olimpiai éra

TévesHelyes

698 ol. 2 év

633 ol. 2 év


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.
 
 
Ugrás_a_cikk_oldalára

 

Unsoft.hu


Levél a webmesternek

 
  GONDOLGOK
  ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS új
  ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS régi
  források
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Meglátások
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Szekeres Sándor: Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken